← Magyar költők versei

Túrmezei Erzsébet – Tavasz

Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
S róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
Minden illatát és fényét
Megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
Minden hóvirágharangot,
Hazatérő madarat,
Simogató sugarat.

Áldalak a tarka rétért
És a sarjadó vétésért.
Áldalak, hogy a magot
Alig, hogy mi elvetettük,
Reménységgel eltemettük,
Hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
Édes illatot-lehelőt,
Mindent köszönök Neked,
Köszönöm az életet.

Azt a húsvéti hatalmas,
Halálon is diadalmas
Életet, Kit a tavasz
Minden fénye hódolattal
Szolgál, hirdet és magasztal
A feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
Ez a tavaszi dicséret:
Mert hiszen az Életet
Megköszönni nem lehet.

Szerkesztői ajánlás:Istentiszteletre, áhítatra, keresztény alkalomra ajánlott vers. A vers szerzője: Túrmezei Erzsébet. Forrás: istenesversek.hu – magyar keresztény versportál, 2015 óta.
Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon ✦ Iratkozz fel a heti versekre →