isten

Arany János

Él-e még az Isten... magyarok Istene?
Vagy haragra gerjedt népének ellene,
És elhagyta végkép,
Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda

Bódás János

Felettünk a föld légköre,
feljebb a sztratoszféra,
azon túl a bolygók öve,
az ember büszke célja.

Pete László Miklós

Csak itt szól – legbelül.
Nem ócsárol,
Nem szónokol,
Nem gúnyol,

Verstől versig - Blog

Sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy szeretnénk egy frappáns, sokat mondó, markáns, megható vagy épp csak egy a témánkba illő idézetet megosztani, ami nem feltétlenül magyar költők versei. Hanem egy jól megfogalmazott, jól irányzott gondolat, amit olyan ember vésett papírra, akire felnézünk, akit regényein és írásain keresztül már ismerünk.
Összeszedtem néhány olyan idézetet, írók, költők, tanítók tollából, akiknek a szavai hitelesen csengenek számunkra is.
Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal. Szabó Magda
Most tanultam meg,hogy nem azt kérem Istentől,hogy teljesítse azt amit én elterveztem, hanem,hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak,amit ő tesz velem. Wass Albert

Wass Albert

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben?

Szabó Lőrinc

Sokszor tűnődtem: vajon hiszi pap
bátyám Istent? S hogy hiszi? Ami csak
volt, érv, pro s kontre, mind előkerült;
sőt, bármi jött szóba, ha sikerűlt

Dénes Ferenc

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,

Mécs László

A Sátánnak nagy az árnyéka:
fél földgolyónyi néha-néha,
oly tarka mint a páva farka,
oly babonázó mint a bűn,

Áprily Lajos

S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

Ady Endre

Csordulj, kedvem,
Ezt a kutya, másért síró,
Szú-megrágta, táblabíró,
Magyar sorsot nem érdemlem.

Petőcz András

A szállóra eljött megint az Öreg,
májfoltos kezében műanyagpohár,
suttogják, ő, aki a fiát keresi,
s ő miatta olykor visszajár.

Sík Sándor

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

Vajda János

Adjon isten, ami jó nincs,
Vegye el azt, ami rosz!
Verje meg, ki a hazának
Veszedelmet, kárt okoz!

József Attila

Isten!
Kiáltunk hozzád:
Légy a mi érző, meleg bőrünk,
Mert megnyúztak bennünket,

Rónay György

Szerda este Szabó Jánosék ajtaján
koldus képében zörgetett az Isten
s kért egy falásnyi kenyeret a kenyerükből.
De Szabó János ideges volt és rákiáltott: