A szállóra eljött megint az Öreg,májfoltos kezében műanyagpohár,suttogják, ő, aki a fiát keresi,s ő miatta olykor visszajár. Fehér szakálla van, loboncos haja,nem láthatsz rajta különlegest,bakancsát a vaságy mellé teszi,s elnyugszik, hogyha leszáll az est. Mondják azt is, hogy mindenható,hogy ő lesz, aki mindenkin segít,ha majd nagy lesz itt a baj. Nem tudom, hogy igaz-e mindez,de … Olvass tovább
Nem, nem engedlek, fogom a kezed:Az Isten lánca vagyok én neked. Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel. A ködlő múltat, akarom, feledd,S állj meg hajnalló mélyeid felett. És nézz magadba boldog félelemmel:Isten szemével és az én szememmel. És tépd el mind a félig-fátylakat.Akarom: láss és megszeresd magad. Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,Erősségnek és … Olvass tovább
Adjon isten, ami jó nincs, Vegye el azt, ami rosz! Verje meg, ki a hazának Veszedelmet, kárt okoz! Én édes atyámfiai, Szólanék egy keveset, S ha nem igaz szóm, az isten Úgy verjen meg engemet! Azt pedig ne is csodáljuk A mostani napokban, Hogy ha az igaz magyarnak Oly nagy mondhatnékja van! Mert eddig a … Olvass tovább
Isten!Kiáltunk hozzád:Légy a mi érző, meleg bőrünk,Mert megnyúztak bennünket,A fájdalomtól már semmit se látunk,És hiába, hiába tapogatózunk,Nem érezzük meg a dolgokat,Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk,Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek,Hogy fáradságnál hősebb a karunkS agyunk robbantóbb minden dinamitnál.Szavunk gyapjúja megpörkölődik,És keserű füstként hordozza a szél,Mert nem takarózik … Olvass tovább
Szerda este Szabó Jánosék ajtajánkoldus képében zörgetett az Istens kért egy falásnyi kenyeret a kenyerükből. De Szabó János ideges volt és rákiáltott:„Hordd el innét magad te csavargó!” Hanem az asszony megszánta az öreget,s kiszólt a küszöbön:„Várjon csak, jó ember,maradt tegnap délről egy tálka levesem,megmelegítem, ha megissza.” Az öreg leült a küszöbre,megvárta, míg a leves megmelegszik,aztán … Olvass tovább
Németből fordította: Túrmezei Erzsébet SzenvedésedIsten-adta ruhád.Először sehogyan se illik rád.Úgy találod, hogy nagy neked.Belenőhetsz, ha békén viseled.. S ha Isten ráteszi áldó kezét,erőt arra is ád,hogy úgy viseld végül a szenvedést,mint drága ünneplőruhát.
Egyedül Isten tud teremteni, de teremtését te tudod otthonoddá tenni. Egyedül Isten tud életre hívni, de te tudod azt óvni és továbbadni. Egyedül Isten tud egészséget ajándékozni, de te tudod megtartani és a betegséget gyógyítani. Egyedül Isten tud reménységet adni, de te tudsz a testvérednek bizalmat szavazni. Egyedül Isten tud szeretetet ajándékozni, de te tudsz … Olvass tovább
Szememmel én vezetlek téged,Amerre mégy, veled megyek.Utat török, s nem árthat nékedSötét völgy, vagy zordon hegyek,Járj szárazon, vagy víz felett,Orcámnak fénye hűn vezet. Szememmel én vezetlek téged,Kegyelmem is hűn támogat;Nem engedem inogni lépted,Bátran rámbízhatod magad,Pusztákon át a mennybe felErős karom hordoz, emel. Szememmel én vezetlek téged,Beváltom az ígéretet,Ha napra nap jön, évre évek,Ha szép napot … Olvass tovább
Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid. Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem … Olvass tovább
Életünk e földön magvetés, Születés legyen, vagy temetés, Bölcső van nálunk vagy koporsó, Vagy kútba tört a vizeskorsó, Összeomlott minden cél és terv, Öröm fog el, vagy fájó keserv, Mind vetés ez, biztos és igaz, Tiszta búza, avagy szennyes gaz. Vetés, vetés, vetés az élet … Végén aratsz! Hogy mit? Kérdezed?! Aratod azt, amit vetettél, … Olvass tovább