Sárosi Árpád – A halál útja

Rőt süvegén beteg bokréta,
Októbervégi bus virág.
Nem válogat, palota-város,
Vályog falu: csak neki vág.

Gyász-köpenyét, ahol ledobja,
Gazdagodik a temető…
Vig a legény, valahol várja:
Rontás, a céda szerető.

Az erdők pástján lakomázik,
Nótája buja, vad szitok.
– Te torz legény, te csélcsap asszony,
Ma éjjel áll a lakzitok?

Füttyent és megy, árnyak kisérik.
Az erdőn halkan sir a csend.
Érzik a fák, a völgy, a sziklák:
E nász nekik, hogy mit jelent?…

Sárosi Árpád versei →