Amióta megszülettem,
s élek Isten tenyerén,
sem a tegnap, sem a holnap,
csak a mai nap enyém.
Ó, de vajon úgy töltöm-e
ezt az áldott, egy napot,
hogy az tetszésére legyen
Atyámnak, ki alkotott.
Tudja, látja, mai napon
nem magamnak éltem-e,
szívembe lát, és jól tudja,
hogy az mivel van tele.
Ismeri a gondolatom:
ki se mondom még a szót,
Ő már tudja, mit szól ajkam,
építőt vagy rombolót.
Nem látom Őt, Ő lát engem,
mert átlátszó életem,
árnyék borul életemre,
valahányszor vétkezem.
Atyám, segíts úgy tölteni
minden áldott, új napot,
ne feledjem, hogy a földön
átmenő vándor vagyok.
Napok évekké duzzadnak,
évekből nő ezredév,
Tenálad is csak egy nap van,
de az véget sosem ér!