És szólt: Anyám, az öt kenyér enyém volt!
Sütött a nap és tündöklött az égbolt.
Az emberek mind fáradtan ledőltek,
S nem voltak már búsak és elgyötörtek.
Őt hallgatták, az ács fiát, egész nap.
Azt mondják, ő az, kit régóta vártak.
Zenget a hangja. Szeme tűzben izzott.
Boldog, ki éhezik! – A Mester így szólt.
Igaz, mert jóllakhat kenyérrel, hallal…
És még maradt is tizenkét kosárral.
Először körülnézett nagy szemével.
Majd rámtekintett. Éreztem, hogy kérlel.
Egy perc se telt, és ott álltam előtte.
Halam, kenyerem átadtam kezébe.
Fohászkodott, és megtörte szelíden.
Nagy lett a csend. És csodát tett az Isten.
Mindenki jóllakott. Pedig sokezren
Ülték körül ámulva, meglepetten.
Sütött a nap és tündöklött az égbolt…
Boldog vagyok! Az öt kenyér enyém volt!