Füle Lajos – Kapuk előtt

Egy-egy kapu előtt megállok,
mikor új napra virradok,
fellapozom a Bibliámat
s elolvasok egy-két lapot.

Egy-egy kapu mindegyik Ige,
titokzatos Lélek-kezek
mindegyiket szélesre tárják,
mikor előttük elmegyek.

VALAKI szól: „Várlak, ne menj el!“
VALAKI hív: „Készülj haza!“
Felém lebeg a tárt kapun át
nem-ismert tájak illata.

Mennyi kapu… mögöttük áldás!
Mennyi Ige, mely nem enyém,
hiszen sosem léptem be rajtuk,
lett bár belőlük – költemény.

Vonzott a test, sokféle lárma,
kacérkodott bűnnel a szem,
s jól ismerem már a világot,
de mennyi Ige idegen!

Kapuk, kapuk a keskeny úton,
ott látom mindegyikben Őt,
de én csak állok, sírva állok,
szegényen a kapu előtt.