Istenes versek

Dsida Jenő

A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.

Dsida Jenő

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!

Reményik Sándor

Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Reményik Sándor

Fogcsikorgató türelemmel,
Összeszorított szájjal -
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,

Reményik Sándor

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,

Balassi Bálint

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Reményik Sándor

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.

Sík Sándor

Üdvözölt Légy kedves ünnep
Tiszta szívek ünnepe!
Ragyogjon be fehér fényed
Szívünk – lelkünk mélyébe.

Babits Mihály

Hadd építek most egy templomot.
Napkeletre nyúl a nagyhajó,
s ha az első napfény ráragyog,
jó.

Reményik Sándor

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom

Dsida Jenő

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

Istenes versek

Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan
az Élet szépség – csodáld meg
az Élet boldogság – ízleld
az Élet álom – tedd valósággá

Reményik Sándor

Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!

Reményik Sándor

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.

Kone Orsolya

Megrepedt, nádszál-életű emberek,
a viharban rongyos zászlóként lebeg
életetek, ne féljetek!
Van, ki segít, aki szeret.