Több tanulmány született már Ady istenes versek elemzéseiből, így nem is szaporítanám tovább a szót. Egyszerűen, csak élvezzük azt a gondolatmeneti fölényt, amivel Ady Endre az új, önmaga által kijelölt csapáson elindult a 20. század elején.
Ebből ugyanis mai napig képesek vagyunk tanulni, hasonlóan a költőhöz, mi is utolsó menedékként hozzá fordulunk. Amikor sokáig fel sem merül bennünk, hogy egy nálunk magasabb erő vezeti életünket, ám az első próbatételnél ösztönösen Belé kapaszkodunk.
Az Ady versek nem a dogma automatikus, feltétel nélküli elfogadásáról szólnak, ő szabadgondolkodó, akinek „joga” volt ahhoz, hogy racionálisan, ha kell kételkedően boncolgassa kapcsolatukat.
Ahogy Ady Endre mindig más arcát fordítja Isten felé, úgy a versekben is felfedezhetjük a különféle isten-arcot, ahogy az a költő felé fordul.
Ady Endre költészete számtalan ellentmondást hordozott magában, de istenes verseit mégis fenntartások nélkül fogadták mind a kritikusok, mind az olvasók.
Három erős és kellőképpen sokatmondó jelzővel illethetnénk Ady istenes versek mondanivalóját:
Bárkit megállítunk az utcán, biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül megtudja mondani, milyen istenes versek fűződnek Ady Endre nevéhez!
Vajon, ismerjük mindet? Ha nem, itt az ideje, hogy megismerkedjünk Ady istenes versek témáival!
Melyik a kedvenc Ady istenes versed? Itt biztosan megtalálod!
Ha van még Jó bennem, óh, uram, Kérlek és nem is szomorúan, Óh, mentsd meg belőlem. Hiszen annyi jósággal jövék, Ám lelkemnek szemérem-övét Letépte világod. Valamikor voltam örömöd, Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között, Nagy gyalázatomban. Most, hogy Bűn és Idő elszaladt: Úgy menjek el, mint kiben maradt Egy kevésnyi Jóság.
Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.
Beteg szívem most be tele-nagy, Milyen jó volna máskor élni, Máskor s tán máshol: Láz, virágzás, gyönyörű Husvét, Jaj, itt nálunk, be fekete vagy. Mikor halt meg itt a büszkeség S volt jó itt élni nagy szivekkel, Tele szivekkel? Utat készít itt most a Fátum S letépi Husvét minden zöld diszét. Hol a … Olvass tovább
Hiszek hitetlenül Istenben,Mert hinni akarok,Mert sohse volt úgy rászorulvaSem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivembőlA keserű igék,Melyek tavaly még holtak voltak,Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált,Most minden egy husáng,Mely veri szívem, testem, lelkemS mely kegyes szomjuság. Szépség, tisztaság és igazság,Lekacagott szavak,Óh, bár haltam volna meg akkor,Ha lekacagtalak. Szűzesség, jóság, bölcs derékség,Óh, jaj, be kellettek.Hiszek … Olvass tovább