Világra csatolt bilincs a gyűlölet,
a szeretet sötét sarokba gunnyadt,
támadjál fel lelkemben, Krisztusom –
belső szobámban fényeid kihunytak.
Tükrömben magamat jól nem látom,
csak fényes fejpántú glóriádba`…
ledér göncébe öltözött szerelmet
rikoltoz` a pokolnak páriája.
Vakok vonulnak, mint az elítéltek,
a jó fekete festékkel bekenve,
nem lát, nem eszmél és senki nem hall,
s már tudjuk, a purgatórium mese.
Világ, mosd meg szemeidet arcában,
Őbenne láthatod rútságod titkát:
nyavalyás, szegény, félmeztelen vagy,
habár a rongyaid rajtad még cifrák.