← Magyar költők versei

Makkai Gyöngyvér – Megváltás

„Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (János 9:11)

Előttem van, de mégsem láthatom
Arcához szemem nem tapaszthatom
Légbe vesznek álmaim
Hozzá vezetnek vágyaim
Légüres térben lebegek
Súlytalanul karjában remegek
Érzem a kegyelem behatárolhatatlan jelenlétét
A vér parttalan hullámverését
Fekete felhők közt a fehér rózsák káprázatát
És végezetül, a lét fűszerillatát…

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon