Sötét árnyékok összesúgtak
A felhős éjpalást alatt,
Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,
A sugarat…
Minthogyha most esküdne össze
Ezer láthatlan árnyalak,
Hogy, mely hozzád visz, megkötözze
A szárnyamat.
Gyötörnek édes álmodásban,
Ugy meggyötörnek engemet…
Elébem állnak, hogy ne lássam
A szép szemed…
Bút adni boldog szívveréshez
Pompásan ért a cselszövény –
De az árnyékon, tudod édes,
Csak győz – a fény.