Uram, megtöltöttem a vedreket,
színültig öntöttem tiszta vizet.
Tőlem, embertől, csak ennyi telhetett.
Tudom, a várakozó nép elé
a jó bor után ezt nem vihetem.
De jó, hogy itt vagy, drága Mesterem!
Te így parancsoltad. S ez nékem elég.
A lelkem szent sejtelemben ég,
hogy nagy csoda történik itt ma még.
Csak te teheted nemes borrá a vizet.
Ó, küldd el csodatevő Lelkedet,
s Vele erőt, életet, égi szent tüzet!