Nyár óta mindig Karácsonyra várok.
Ma már tudom, hogy várakozni jó;
készíts, anyókám, ünneplő kalácsot:
közeledik a szentesti hajó,
közeledik, javulásunkat hozza,
hírt hoz örök csodákra nékem is.
Csillagkert sarjad messze illatozva –
s a nagyvilágban csönd sincs, béke sincs!
De sarut húznak napkeleti bölcsek,
királyok szelídülnek éj felén:
játszótársunk születik… Tele szívvel,
fénylő arccal fordul feléd s felém.