← Magyar költők versei

Bódás János – Végtelenség

Az Isten belefér egy röpke percbe, –
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje, –
mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű csendes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad, –
s míg roppant változásokat igazgat,
megolvasgatja a hajszálakat.

Megérintett ez a vers?
Ajánld egy szeretted emlékére vagy köszöntésére →

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon