Kihallatszik az ablakon át:
buzgón kéri Izráel Pásztorát.
Halkan szűrődik, szinte angyali.
El nem mondhatom, mily jó hallani!
Oly szép az ének – orgona zene,
könnyes lesz sok járókelő szeme.
Örül a szívem és örül az ég,
hogy zeng boldogan három nemzedék.
Mert itt a templom nem üres soha,
lehet az élet zord és mostoha.
Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,
de a szív nyugtot itt mindig talál.
Szárnyára vesz az ének, száll velem,
kitárul előttem a Végtelen.
Zeng a sok boldog ifjú, vén torok
megirigyelhetik az angyalok.
Irigylem én is, hogy szívük lobog
s közös örömben együtt boldogok.
S hogy az örömöm még nagyobb legyen,
bemegyek hát – s érzem, hogy idebenn
köztünk az élő Isten van jelen
s szívemet én is Hozzá emelem.