← Magyar költők versei

Balla Zsófia – Ölelés

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.

A nem-lét apró ütése,
mely az óceánban
eltalál. Vörös robaj.

Szétolvadt ráspoly.
Ezernyi porhó.

Élen, hegygerincen.
A lejtős iramban.

Az a törékeny szünet.
Az az önfeledt halálka.

Megérintett ez a vers?
Ajánld egy szeretted emlékére vagy köszöntésére →

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon