← Magyar költők versei

Balla Zsófia – Ölelés

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.

A nem-lét apró ütése,
mely az óceánban
eltalál. Vörös robaj.

Szétolvadt ráspoly.
Ezernyi porhó.

Élen, hegygerincen.
A lejtős iramban.

Az a törékeny szünet.
Az az önfeledt halálka.

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Balla Zsófia összes verse

Kapcsolódó versek

Magyar költők versei

Levélkék, levélkék, zizzenő levélkék, Surranó, suttogó csodálatos szépség. Szemem gyönyörködik, Lelkem andalodik, Hogy e lelki gyönyör nekem megadatik!…

A. Szentgróthy Mária – Levélkék→
 Magyar költők versei

Sejtem, tudom, hogy nincs halál!… Amint lejár a földi élet, A láthatatlan tűz: a lélek Lobogva más csillagra…

Ábrányi Emil – Nincs halál→
 Magyar költők versei

Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló…

Gárdonyi Géza – Ha meghalok→

Kapcsolódó cikkek a Verstől versig blogból

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Hirdetés
Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon

Powered by
►
Necessary cookies enable essential site features like secure log-ins and consent preference adjustments. They do not store personal data.
None
►
Functional cookies support features like content sharing on social media, collecting feedback, and enabling third-party tools.
None
►
Analytical cookies track visitor interactions, providing insights on metrics like visitor count, bounce rate, and traffic sources.
None
►
Advertisement cookies deliver personalized ads based on your previous visits and analyze the effectiveness of ad campaigns.
None
Powered by