Hányszor hagytam tovatűnni
percet, hasztalan!
Hányszor jártam sebek mellett
tétlen, hangtalan!
Hányszor szóltam, kiáltottam
Hallgatás helyett
Pedig tudtam: nem kell szólnom
akkor, csak neked.
Hányszor késztettél, hogy adjak
csekélyet, kicsinyt,
s én nem tettem! – Emlékeztem:
nevetnek megint…
Vádol a sok tovatűnt perc,
vádolnak sebek,
ki nem mondott s kimondott szók,
vádolnak nevek,
el nem mondott imádságok
le nem írt sorok…
– Légy irgalmas, Uram, Jézus;
rossz szolgád vagyok.