← Magyar költők versei

A. Szentgróthy Mária – Levélkék

Levélkék, levélkék, zizzenő levélkék,
Surranó, suttogó csodálatos szépség.
Szemem gyönyörködik,
Lelkem andalodik,
Hogy e lelki gyönyör nekem megadatik!

Meghatóan szép a természet csodája,
Amint egy madárka száll a juharfára.
Kopogtatja kérgét,
Megleli ebédjét,
Felcsendül éneke, hála’adása mily szép!

Csodás világot alkottál Teremtő,
Nem is vesszük észre, csak mikor már késő!
Emennénk sétálni,
Minél többet látni,
E gyönyörű földet újra megcsodálni.

Örülni a napnak, örülni az éjnek,
Hálát adni azért, hogy az ember élhet!
Feledni gondokat,
Elhagyni bajokat,
Újra megtalálni óvó karjaidat!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon