Amikor a börtöncella sötétjében gyúlt a legnagyobb fény: Csiha Kálmán református adventi versei

A mai, fényfüzérektől ragyogó adventi időszakban nehéz elképzelni, hogy a karácsonyi várakozás legtisztább formája olykor a legmélyebb sötétségben születik meg. A református irodalom és lelkiség egyik legnagyobb alakja, Csiha Kálmán püspök élete és költészete élő bizonyítéka annak, hogy az advent nem a külsőségektől függ. Az ő versei nem a kandalló melegénél, hanem a romániai börtönök hideg padlóján, a reménytelenségnek tűnő évek alatt fogantak. Ezek a költemények ma, évtizedekkel később is olyan erővel szólnak hozzánk, mintha csak most vetették volna papírra őket: hitről, kitartásról és arról a Fényről beszélnek, amelyet semmilyen rács nem tud kizárni.

Ebben a cikkben elmerülünk a református adventi líra mélységeiben, és megnézzük, hogyan tanít minket Csiha Kálmán a valódi várakozásra. Mert aki megtanulja látni a csillagot a börtönablak rácsai között, annak a karácsony soha többé nem lesz csupán egy ünnep a naptárban.

A várakozás prófétája: A szenvedéstől a dicsőségig

Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület későbbi püspöke, nem választotta a szenvedést, de amikor az rátalált, prófétai erővel hordozta azt. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások idején, koholt vádak alapján börtönözték be. Tíz évet töltött fogságban, olyan körülmények között, amelyek minden emberi számítás szerint a test és a lélek megtörését célozták. De ő nem tört meg.

Az ő adventje éveken át tartott. A börtönévek alatt a versek nem irodalmi ambícióból születtek, hanem a túlélés eszközeiként. Papír és ceruza hiányában fejben írta, memorizálta és „adta tovább” rabtársainak a sorokat. Ezek a református adventi versek így váltak a lélek táplálékává ott, ahol a test éhezett. Csiha Kálmán élete arra a bibliai igazságra világít rá, hogy Isten népe számára a várakozás nem passzív ücsörgés, hanem aktív küzdelem a reményért.

Az ő költészete a „Sola Fide” (egyedül hit által) református elvének megtestesülése. Verseiben nincs nyoma az önsajnálatnak; helyette egy olyan Isten-kapcsolat rajzolódik ki, amely a legmélyebb gödörben is képes létrát állítani a menny felé. Számára az Úr érkezése nem egy dátumhoz kötődött, hanem a szabadulás bizonyosságához – legyen az földi vagy mennyei szabadulás.

„Csak a csillag nem változott”: Advent a rácsok mögött

Csiha Kálmán adventi verseinek egyik visszatérő motívuma a kontraszt. A börtön sötétje, a hideg, a magány áll szemben a betlehemi csillag fényével, amely mégis bevilágít a cellába. Ez a fajta költészet nem ringat hamis illúziókba. Nem ígéri azt, hogy ha hiszünk, minden problémánk azonnal megoldódik. Azt ígéri viszont, hogy nem maradunk egyedül a bajban.

Az egyik legszebb gondolata, amely áthatja életművét, hogy Jézus is „börtönbe” született: a test börtönébe, a jászol szegénységébe, egy ellenséges világ közepére. Ez a párhuzam adta az erőt a raboknak, és ez adhat erőt a ma emberének is. Amikor úgy érezzük, hogy az életünk körülményei „börtönbe zárnak” – legyen az betegség, gyász, anyagi gond vagy magány –, Csiha versei emlékeztetnek: Krisztus pont ide, ebbe a nyomorúságba érkezik meg.

A Csiha Kálmán versei közül sugárzó hitvallás nem cukormázas. Olyan kemény és tiszta, mint a gyémánt. Arra tanít, hogy az adventi gyertya lángja nem azért értékes, mert hangulatos, hanem mert a sötétség ellenében létezik. A református ember számára ez az igazi advent: szembenézni a valósággal, a bűnnel és a nyomorúsággal, majd ebben a helyzetben megragadni a Kegyelmet.

Református hitvallás rímekbe szedve

Mi teszi Csiha Kálmán költészetét sajátosan reformátussá? Elsősorban az ige-központúság. Versei nem érzelgős vallomások, hanem a Biblia igazságainak verses formába öntött prédikációi. Minden sora mögött felsejlik egy-egy zsoltár, egy prófétai ígéret vagy az evangéliumok tanítása.

• A Gondviselésbe vetett bizalom: A kálvinista teológia egyik alapköve, hogy semmi nem történik Isten tudta nélkül. Csiha verseiben ez a meggyőződés nem elméleti tétel, hanem megélt valóság. Még a börtönőrök durvaságában vagy az éhezésben is Isten formáló kezét látja, aki „mindent javára fordít azoknak, akik Istent szeretik”.
• Az imádság ereje: Verseiben az ima nem kérés, hanem lélegzetvétel. A karácsonyi imádság nála nem ajándékokért könyörög, hanem azért, hogy a szívünkben megszülethessen a „belső Betlehem”. Ez a fajta lelkiség segít nekünk is, hogy az ünnepi készülődés során ne vesszünk el a külsőségekben, hanem az egyetlen Szükségesre (Lukács 10:42) koncentráljunk.
• A közösség szolgálata: Bár versei a magányban születtek, mindig a közösséghez szólnak. A református ember nem magának hisz, hanem a „szentek közösségében”. Csiha versei ma is kiválóan alkalmasak gyülekezeti alkalmakra, istentiszteleti felolvasásra, mert erősítik az összetartozást és a közös hitet.

Hogyan olvassuk ezeket a verseket a 21. században?

Ma szerencsére nem kell börtöncellában ünnepelnünk (bár a világban sok üldözött kereszténynek ez ma is valóság). De hogyan rezonálhatnak ránk, a kényelemben élő emberekre ezek a súlyos sorok?

Először is, használjuk őket „lelki böjtnek”. A karácsonyi reklámzajban, a csilingelő plázák világában Csiha Kálmán versei kijózanítóak. Segítenek visszatalálni a nullponthoz, az ünnep eredeti, puritán szépségéhez. Olvassunk fel egyet a vasárnapi ebédnél, vagy vigyünk be egyet a bibliaórára. A hatás nem marad el: a szavak súlya alatt elcsendesedik a fecsegés.

Másodszor, merítsünk belőlük erőt a saját harcainkhoz. Lehet, hogy nem politikai foglyok vagyunk, de mindannyian küzdünk a saját „démonainkkal”: a félelemmel, a bizonytalansággal, a jövő miatti aggódással. A református adventi versek emlékeztetnek: ha Isten kegyelme elég volt a börtönben, akkor elég lesz a mi hétköznapi küzdelmeinkben is.

Végül, tekintsünk ezekre a versekre úgy, mint bizonyságtételre. Csiha Kálmán élete bizonyítja, hogy a Fényt nem lehet elzárni. Ahogy közeledik a karácsony, engedjük, hogy ez a bizonyosság járja át a szívünket. Mert az Úr érkezése nem függ a körülményektől – Ő átlép a falakon, és ott van mindenhol, ahol várják.

Néhány gondolat, amit vigyél magaddal a cikkből:

• Az igazi advent belül történik: A külső körülmények lehetnek sötétek, de a belső fény ettől független.
• A vers mint túlélőeszköz: A memorizált ige és vers a legnehezebb időkben is megtartó erő.
• Református örökségünk: Csiha Kálmán versei a magyar protestáns lelkiség kincsei, amelyeket érdemes továbbadni a következő generációnak.
• A csillag nem változik: Bár a világ körülöttünk forrong, a betlehemi ígéret állandó és megingathatatlan.