Máté István – Vér és könny

Hol voltam, és te hol voltál,
amikor az oltár vére
hullt a szívek közepére…?
Az igazi Bárányé!

Vér hullott, de már a könny is…
Ó Golgota, drága oltár!
Szól a hála és a zsoltár.
Enyém, tied és azé,

ki siet, már szinte szalad,
kell neki, kell mindkét patak!
Vér és könny az arcon marad,
de a bűnöm törölve!

Vére hull, és hull a könnyem,
emlék ez, és drága emlék,
hisz’ bűntenger lepett nemrég,
ma egy csepp sincs. Elvetted!

Hozzád megyek, futva futok.
El ne engedj! Nincs jobb ennél.
Maradok a kegyelemnél,
futok, ahogy az felém.