Szentimrei Jenő – Falak, falak, falak, köröskörül…

Falak szívem körül a bordák,
Falak agyam körül a csontok,
Falak a testemen a holt ruhák.
Falak szorítják, pántolják az utcát,
Falak szürkítik el munkaszobámat,
Falak szűkítik hitem templomát…
Falakat vontak emberek köré.
Falakat vontak országok köré.
Falak tiltják a legszebb kerteket,
Falak verik vissza az éneket,
Falon zúzza szét fejét a bolond,
Falra hány borsót a derék, a bölcs,
Falak mögé búvik a szerelem
S falakon roppan meg az akarat…

Falak, falak, falak! Retesz, lakat,
Zár nyithatatlan, vár megvíhatatlan,
Szó mondhatatlan, szomj elolthatatlan,
S minden, ami lehető, lehetetlen.
Önvád gyötör, emésztő, tehetetlen:
Befalaztuk az Istent.