Nem görbülhet egyetlen hajukszála,
őrzöm legkisebb ráncaik
a kőzeteknél konokabban
az ítéletnapig.
Könnyeik szivárgó erekben
szemérmesen bujdosnak bennem,
és feneketlen tavat ásnak
a mindentudó hallgatásnak.
Hajnalig síró szeretőkben
némul el így a szerelem,
s már nem is ők karolják egymást,
a halhatatlanság ölel!
Egy egész örökkévalóság
őrzi mindannyiuknak sorsát;
rendíthetetlen, mint a kőzet,
már nem is én ölelem őket.
Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
Verssel kezdenéd a hetet?
Minden hétfő reggel egy csokor válogatott vers a postaládádba — Hétindító Versek, 2015 óta. 2000+ olvasótárs, bármikor leiratkozhatsz.
Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.