Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.