Letettem, Uram, nevet, címet, rangot
Mert szívemben meghallottam a hangod.
Megutáltam a fellegjáró utat,
Hogy lábadnál alázatot tanuljak.
Körülvettek az irigyek, kajánok…
Igaz barátra most alig találok.
De nincs is már szükség ily irgalomra;
Elég, ha hullok megtartó karodba.
Igéd parancsa visszhangzik szívemben,
Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,
S megfáradt lábam egyenesen járjon…
Elindulok. Szent parancsszavad várom.
Nagyon tetszik, megosztom!
Olvass hasonló verseket: