← Magyar költők versei

Gerzsenyi Sándor – Váltó

Letettem, Uram, nevet, címet, rangot
Mert szívemben meghallottam a hangod.

Megutáltam a fellegjáró utat,
Hogy lábadnál alázatot tanuljak.

Körülvettek az irigyek, kajánok…
Igaz barátra most alig találok.

De nincs is már szükség ily irgalomra;
Elég, ha hullok megtartó karodba.

Igéd parancsa visszhangzik szívemben,
Hogy csüggedt karom újra fölemeljem,

S megfáradt lábam egyenesen járjon…
Elindulok. Szent parancsszavad várom.

Nagyon tetszik, megosztom!

Olvass hasonló verseket:

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.

Gerzsenyi Sándor összes verse

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon