Erdélyi Ilona – Fohász

Miként a kisgyermek,

Jövök az Atyához,

A minden áldások

Örök forrásához,

És térdre borulva,

Alázattal kérlek:

Bocsáss meg, Istenem,

Ha ellened vétek!

Szeretnék hűséges,

Jó gyermeked lenni,

Igyekszem mindenben

Úgy eleget tenni,

Ahogy Te kívánod!

Ó, de olyan gyakran

Megbotlik a lábam,

És én akaratlan;

Csupán gyengeségből

Bűnbe esem újra.

Vezess, Atyám, olyankor,

Vezess a jó útra!

Az én erőm kevés,

Ezért lankadozom!

Ezt kérem most Tőled,

Ezért fohászkodom:

Hogy a Te utadról

Soha le ne térjek!

S ha körül is vesznek

Majd a kísértések,

Bizton megállhassak!

Te légy segítségem!

Te légy erős váram!

Te légy menedékem!