Meghódolok Uram előtted.
Hatalmad látom, ismerem.
Neked köszönhetem, hogy lettem:
Te vagy teremtő Istenem.
Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón
nem vesztem el, – hiszen Te voltál
megtartóm és oltalmazóm.
S mert az ördög zsákmánya lettem,
és veszni tért az életem,
– hogy megszerezd, – a véred árán
megváltóm is lettél nekem.
Áldásodat meg nem becsültem,
eltaszítottam kezedet,
Te türelmesen csak megáldasz,
mert jóság vagy és szeretet.
Vigasztalás az is, ha méltán
meg-megdorgálsz, s ha néha versz,
mert bíztat a hit: gyermekednek
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz.
S ha majd az életem kialszik,
nem zár pokol, se sírhalom.
Tenálad vár az üdv, az élet,
mert Irgalom vagy, Irgalom.
Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!