Bódás János – Dícséret

Meghódolok Uram előtted. 
Hatalmad látom, ismerem. 
Neked köszönhetem, hogy lettem: 
Te vagy teremtő Istenem. 

Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón 
nem vesztem el, – hiszen Te voltál 
megtartóm és oltalmazóm. 

S mert az ördög zsákmánya lettem, 
és veszni tért az életem, 
– hogy megszerezd, – a véred árán 
megváltóm is lettél nekem. 

Áldásodat meg nem becsültem, 
eltaszítottam kezedet, 
Te türelmesen csak megáldasz, 
mert jóság vagy és szeretet. 

Vigasztalás az is, ha méltán 
meg-megdorgálsz, s ha néha versz, 
mert bíztat a hit: gyermekednek 
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz. 

S ha majd az életem kialszik, 
nem zár pokol, se sírhalom. 
Tenálad vár az üdv, az élet, 
mert Irgalom vagy, Irgalom. 

Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Több vers Bódás János tollából →