← Magyar költők versei

Békefi Pál – A Te árnyékod

Kezem kinyújtom: meg nem foghatom.
Kiáltok: szómra visszhang nem felel.
Nézek a fénybe: nincs sehol nyoma.
Megyek utána, mégsem értem el.

De hogyha alvó hitem ébredez,
És látni tud, mint próféták szeme:
Hazafelé vezető ösvényen
Árnyékot ad a fénynek Istene.

A Te árnyékod gyógyít, bűnt temet,
Pogány hitet tesz, lator élni kezd,
Ha ráborul összetört szívükre
A Te árnyékod a véres kereszt!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon