Bartha Kálmán – Kövek hangszerén

Az erdélyi magyar Géniusznak

Csobogj, csobogj, te fürge forrás,
Dalolj, dalolj, te víg patakszó.

Sziklák éleit megpengetve!
Hadd éledjen a völgyek kedve!
(Ne szálljon tőled soha jajszó.)

Kristály, kicsi víz ne szivárogj:
Zuhogj habokká, fehérekké!
Molekulákká sziporkázva,

Utolsó cseppig fénytől ázva –
Tedd a köveket – hangszerekké…

Ne szédítsen a sziklák mélye,
Hősi szerep a vízesés:
Sziklaperemről zúzó kőre

Völgyfojtó csöndet összetörve –
Trillázva hullni mily mesés!

…Reám folyó vár, arra Óceán,

Oda jutok – majd egyszer én. –
Szürke moraját már is hallom…
Zengem hát addig, tiszta hangom,
Pengetem szívvel kövek hangszerén!

Albis, 1945. május 26-án