A Remény útján – Advent 2025 második vasárnapja

Múlt héten, az első gyertya fényénél arról beszélgettünk, hogy az adventi időszak első feladata az ébredés. Hogy nem alhatjuk át a csodát. De most, 2025 adventjének második vasárnapján, amikor már két láng világít a koszorún, egy újabb lépést kell tennünk. Aki felébredt, az nem maradhat sem az ágyban, sem a házban. Annak el kell indulnia. A második gyertya a Remény szimbóluma, a remény pedig sosem statikus állapot: a remény mindig úton van.

Ebben az írásban a „szent várakozás” dinamikáját vizsgáljuk meg. Hogyan segítenek a legszebb adventi versek abban, hogy ne torpanjunk meg félúton, és mit üzen a Biblia azoknak, akik úgy érzik, eltévedtek a decemberi ködben?

„Készítsétek az Úr útját!” – De hogyan?

Advent második vasárnapjának bibliai főszereplője Keresztelő János. Ő az a különös, aszkéta próféta, aki a pusztában kiált: „Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.” (Máté 3,3).

Ez a felszólítás ma, a modern világban is érvényes. Ahogy a múlt heti cikkünkben írtuk: a belső szoba kitakarítása elkezdődött. Most viszont ki kell lépnünk az ajtón. Az „út készítése” 2025-ben azt jelenti, hogy elhordjuk az akadályokat Isten és közülünk.

1. A haragot, ami gátat képez.
2. A közönyt, ami betemeti az ösvényt.
3. A reménytelenséget, ami miatt nem látjuk az irányt.

A remény gyertyája azért ég, hogy megvilágítsa ezeket az akadályokat – nem azért, hogy megijedjünk tőlük, hanem hogy félretegyük őket.

Versek, mint útitársak a ködben

A magyar irodalom istenes versei tele vannak az „úton levés” motívumával. Ady Endre vagy Babits Mihály verseiben a remény nem egy olcsó optimizmus („minden rendben lesz”), hanem egy küzdelmes kapaszkodás. Amikor Máté evangélista leírja, hogy a csillag „megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala”, az csak az út vége. De addig el kell jutni.

A második adventi vasárnap arra hív, hogy vegyük elő azokat a verseket, amelyek a keresésről szólnak. Olvassuk el József Attila Betlehemi királyok című versét új szemmel: nem a megérkezés, hanem a „gyalog jöttünk, mert siettünk” igyekezete felől. A versolvasás ilyenkor olyan, mint amikor a vándor előveszi az iránytűt: segít újrakalibrálni a belső irányunkat a Karácsony felé.

A remény színe nem a rózsaszín, hanem a zöld

Bár a liturgikus szín katolikus testvéreknél még a lila, az adventi koszorú alapja az örökzöld fenyő. Ez a remény színe. A reményé, ami akkor is él, amikor a természet alszik. Ha az elmúlt héten sikerült egy kicsit lelassulnunk és „felébrednünk” (ahogy az előző posztban javasoltuk), akkor most érezhetjük: van erőnk a folytatáshoz.

A remény 2025-ben talán a legfontosabb kincsünk. A világ bizonytalan, de a koszorún égő két gyertya fénye már erősebb, mint az egyé volt. Azt üzeni: a világosság növekszik. Nem csökken, hanem terjed.

Gyakorlati útravaló a második hétre

Hogyan gyakoroljuk a reményt a hétköznapokban?

1. Akadálymentesítés: Gondold végig, mi az a konkrét dolog (egy sérelem, egy rossz szokás), ami most leginkább elállja az utat közted és a lelki béke között. Ezen a héten kezdj el dolgozni az elmozdításán.
2. Gyújts fényt másnak: A remény akkor a legerősebb, ha megosztjuk. Küldj el egy bátorító verset az istenesversek.hu-ról valakinek, akiről tudod, hogy most sötétben jár egy megpróbáltatás miatt.
3. Lépésről lépésre: Ne akard még a karácsonyt. Most csak a következő lépésre koncentrálj. A második gyertya fénye pont elég a következő lépéshez.

Áldott, reményteljes második adventi hetet kívánunk! Advent harmadik vasárnapján az öröm jegyében találkozunk!