Vallom és vállalom kimondani, hogy nálam a művelt, sokoldalú, a világi dolgokban is járatos paptanár-ember a példakép. Már csak azért is, mert valamilyen égi-földi akarat mentén az egyik legszebb feladat végrehajtóját látom benne…
Magasztosabb életcélt a lelkek és a jellem pallérozásánál elképzelni alig, vagy szinte nem is tudok. Sík Sándor száraz életrajzi adataival nem untatnám az Olvasót, arra ott vannak a lexikonok és mindenféle tudós könyvek, amelyekbe néha a magamfajta parlagi betűvető is belekukkant.
Kicsit kutakodva életútjában, állítom: az 1889. január 20-i születésű Sík Sándorról értekezni nem mindennapi feladat még a nálamnál sokkal jobb tollú krónikásnak sem, viszont egy próbálkozást mégiscsak megér.
Édesapja korai halála, többek között 5 kiskorú árvát is jelentett özveggyé vált édesanyjának, Flóra asszonynak. Hogy ezeknek a felnevelése, iskoláztatása milyen anyai és anyagi küzdelem lehetett akkoriban, arról azért némi képet alkothat a kései Olvasó.
Sándorunk életútjának a szűken vett stációi a következők: születés Budapesten, Gödöllő, mint a kisgyerekkor színhelye, váci novíciusság, itt már elkötelezve magát a szolgálatra.
Kecskemét a következő színhely, mint a gimnáziumot befejező éveké, érettségivel, egyetemi évek Budapesten, magyar – latin szakos tanári és doktori diplomával, és írással, versben és prózában, hihetetlen energiákkal fűtve.
Piarista paptanárként Vácott lett az első katedrája 1910-ben, de a következő év már más, budapesti feladatokat hoz a számára. Elkötelezettsége a cserkészmozgalom felé közismert, ez szinte élete végéig meg is marad, talán ennek se ártana kicsit utánaolvasgatni…
Az első világháború kitörése után néhány hónapos tábori lelkészi szolgálat következik a délvidéki Péterváradon, majd útja ismét visszakanyarodik a katedra felé. Több évtizedes paptanári pálya következik, előbb Budapesten majd Szegeden, alázattal és hozzáértéssel. Érdekességként írom ide, én is másoktól tudom, hogy 1943 májusában ő kereszteli át katolikussá a 34. életévét épp csak betöltő Radnóti Miklóst, akihez baráti szálak is fűzték.
Radnóti Miklós későbbi tragikus sorsa viszonylag ismert, és…sokatmondó..! A második világháború utáni időszak már valamivel nyugodtabb korszaka életének.
Rendjének, a piaristáknak lett egyre fontosabb tisztségeket betöltő alapembere. Szinte haláláig ír, fordít, szerkeszt, azt vallva, hogy a művelt, csiszolt elme…jó esetben mindig fogékonyabb a szépre és a jóra….amit persze az élet néha meg is cáfol(hat…)
Sík Sándor 74 évesen adta vissza nagy lelkét Teremtőjének 1963 szeptember 28-án. Nyughelye előbb a budapesti Farkasréti, későbbi újratemetése mentén a Kerepesi temető lett, sírja szerény, meditálásra serkentő…
Munkásságát tekintve szinte hihetetlen, mi mindent írt, forditott, gyüjtött egybe szellemi kincsestárunkba! Költői munkáit kétszer is megszámoltam, kötetekbe szedve 15 jött ki…
Első könyve, a Szembe a Nappal, 1910 – ben lett kiadva, Összegyűjtött versei, ami a sort zárja, valamikor 1976-ban. Színműveinek a száma is jelentős, 7 színdarabnak a szerzője, de van prózai munkája is, Hét szép história címen, Bizony nagy kár, hogy egyre kevesebben forgatják azokat az oldalakat amelyekre az ő magvas gondolatai vannak leírva!
Irodalomtudományi, történeti munkáiban foglalkozott Gárdonyival, Adyval, Pázmány Péterrel, Zrinyi Miklóssal, – utóbbival kétszer is-, és másokkal is, ami a magamfajta, egyszerű tollkoptatót jóleső érzéssel tölti el, némi érintettség okán…
A lelkiséggel és a vallásos pedagógiával foglalkozó munkái között-mellett ott vannak imádságos könyvek, zsoltáros könyv, cserkészettel foglalkozó munka, beszédek, példabeszédek, Himnuszok könyve és még mi minden, amit a szűkre szabott terjedelmi korlátok miatt már fel se merek sorolni…
Munkásságát, tisztségeit, tagságait még jobban megismerni, megint csak az őt jobban ismerőkhöz tanácsolom e sorok esetleges olvasóit, akik között ott van: Tokó Edit, Baróti Dezső, Bihari József, Mészáros István, és még bő féltucatnyi íróember…
Verseit, közöttük az úgynevezett istenes verseit ismertetni is azt hiszem, jobb toll kellene mint az enyém. De ha már nálam a szó…versek és Sík Sándor-ügyben, akkor valamit mégiscsak megkísérelek, idézve dr. Albert Istvánt, egykori kortársát és méltatóját…
Íme az idézet: “…nem tudnám megmondani, mennyi Sík Sándor költeményeinek a száma… De énekelt ő Istenről és emberről, fákról és virágokról, négylábúakról, Mancus szamárról, fecskékről és cinegéről, még a csigabigákról is…Mindezeknek volt hozzája szavuk, és ő ki akarta hallgatni azoknak a titkokat amelyeknek ők a hordozói…a hangot, amelyek szólnak a maguk módján arról, aki őket létre szólította, nekik…teremtő tervében helyet és feladatot adott…”