Reményik Sándor – Nagypénteki szertartás

Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!) Hű zöldje végül mégis elkopott Lett ő is szikkadt, aszott kis halott. Éreztem: nálam tovább nem marad Nem bírja lelki szárazságomat, S egy durvább illetésre szertehull. De nem ily halált szántam én neki. A kemencében énekelt … Olvass tovább

Teréz anya – Himnusz az Élethez

Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan az Élet szépség – csodáld meg az Élet boldogság – ízleld az Élet álom – tedd valósággá az Élet kihívás – fogadd el az Élet kötelesség – teljesítsd az Élet játék – játszd az Élet érték – vigyázz rá az Élet vagyon – használd fel az Élet szeretet … Olvass tovább

Ady Endre – Az Úr érkezése

Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

Reményik Sándor – Templomok

Én csak kis fatornyú templom vagyok, Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő, A szellemóriások fénye rámragyog, De szikra szunnyad bennem is: Erő. S bár irígykedve holtig bámulom A dómok súlyos, drága titkait, Az én szívem is álmok temploma És Isten minden templomban lakik. Megosztom másokkal is!

Hajdú Sára – A lélek imája

Mindenki lelkében létezik egy ima,Mit nem kell könyvből tanulnia.Elég ha a csendben némán elmerülS a szavak előtörnek oly rendületlenül. Mik aztán maguktól mondatokká válnak,Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.S lassan átjárják az egész lényed,Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded? A kezed is önkénytelen összekulcsolod,Ne bánd ha imádat némán ordítod.S ha könnyes már a szemed, mivel nézel … Olvass tovább

Reményik Sándor – Ha számbavetted

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán … Olvass tovább

Reményik Sándor – Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a … Olvass tovább

Kone Orsolya – Az Atyához jöjjetek

Megrepedt, nádszál-életű emberek,a viharban rongyos zászlóként lebegéletetek, ne féljetek!Van, ki segít, aki szeret. Szilánkokra hullt, kettétört életek,jégtömbbe zárt, fagyott reményekkelámított szerencsétlenek,van, ki segít, ki befedez. Hamvadt gyertyaláng-életű emberek,akik nem adnak többé már meleget,kialudt zsarátnok helyek.Ne féljetek, csak kérjetek! Elveszett, tékozló szívű gyermekek,az Atyához jöjjetek! Ne féljetek!Könnyes lélekkel kérjetek!S ő megkönyörül, mert szeret.

Fórián Andrea – Éjfél előtt

Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever lábaimnál. Éjfél. Éjbe villan fel a büszke fény, keresztet nyújt egy láthatatlan óriás kéz felém. S, én lehajtott fejjel dadogva ígérem, fogadom, szent helyen tartom … Olvass tovább