Füle Lajos – Eljön az idő
Eljön az idő,amikor a magunk tetteieltörpülnek, semmivé válnak,és nem marad semmi más kincsünk,csupán ISTEN nagy tetteimúltunkra nézve is,jövőnkre nézve is. Nagyon tetszik, megosztom!
Istenes versek
Istenes versek
A magyar költészet olyannyira szerteágazó, hogy komoly megpróbáltatás a műfajokat és stílusokat rendszerezni, beszéljünk akár klasszikus, akár kortárs költők műveiről.
Sok esetben fel sem tudjuk mérni, hogy milyen szellemi kincset tartunk a kezünkben, pedig elég csak arra gondolnunk, hogy az írás és az olvasás „feltalálásával” az emberiség azt a kulcssfontosságú „eszközt” teremtette meg, ami elengedhetetlen az élethez.
A tudomány, az irodalom, ezen belül pedig a költészet az írásnak olyan magas szintű csodáját tárják elénk, ami előtt kénytelenek vagyunk – mi, egyszerű halandók – leborulni, és áhitattal csodálni, a mondatokból töltekezni, a szavak játéka mögé bekukkantani, és felfedezni újabb és újabb ajándékot, amit csak és kizárólag nekünk tartogat.
Az istenes versek specifikus részei a magyar költészetnek, emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül!
Hisz keresztyén/keresztény emberként elképzelhetetlennek tartunk egy-egy ünnepünket az odaillő istenes vers nélkül.
De nem kell ahhoz egyházi ünnepet ülnünk, hogy lélekmelegítő vagy lélekhűsítő hatását ne éreznénk egy-egy élethelyzethez szóló istenes versnek!
Csak olvasni kell, szorgalmasan, kitartóan, mert a versek neked, nekem íródtak!
Dsida Jenő – Énekek Éneke, mely a Salamoné
Végy engem, végy a karodra: rajta pecsét legyek én! Tégy engem, tégy a szívedre: rajta pecsét legyek én! Mert szörnyű a nagy szerelem, mint méreggel teli korsó erős az igaz szerelem, mint a halál s a koporsó. Lángja, miképpen a tűzláng s az Úrnak lángja, olyan: nagy záporok el nem emésztik, nem oltja ki semmi … Olvass tovább
Fórián Andrea – Miattad
ajkamról menekülnek a szavak, csak suttogok értelmetlenül, fürkészem jövőmet szemedben, míg hitem fényedben megsemmisül. üres léptekkel dobban szívemen a vágy, megfojtva tettek erejét, valóságot hazudik a sejtelem, eltiporva lelkem hű Istenét. miattad járom a hitetlenek útját, s mantrázom fájó érveit, értékessé lesz az értéktelen és mértékké lészen a krisztusi, hol megszabadító mozdulattal csak mosolyognak cinkos … Olvass tovább
Juhász Gyula – Én Istenem
Nekem te nem vagy messze, égi bálvány,Siketen, zordon trónoló Nagyúr,Előtted állok én kifosztva, árvánÉs boldogan, ha ég viharja gyúl. A földiek nekem nem ártanak márS az égiek testvéreim nekem,Viharodnak palástját áldva add rámS villámodat érezzem szívemen! Ó, gyújts ki engem, mint szent jegenyédet,Hogy égve égjek s a mély éjszakátMint áldozati láng ragyogjam át. Mert égve … Olvass tovább
Ady Endre – Volt egy Jézus
Szent elgondolás: volt egy Jézus, Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az embereket. Ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad: Jézus volt, Krisztus: legigazabb. Az emberek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók): Most Krisztus-hitünket csufolók. Pedig ma is élhet. Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy úr, De él másképpen és … Olvass tovább
Szabó Lőrinc – Hazám, keresztény Európa!
Utálom és arcába vágom: – Harminc év vagy kétezer óta undorító, őrült világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér helyett az éhezőt csitítja szóval, hittel, éggel, s maszatos lelkiismeretét szívnyalogató versikékkel; harminc év vagy kétezer óta hány eszme rothadt el szivében! – Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha majd magára döbben, mi lesz, ha újra … Olvass tovább
Sík Sándor – Jézus Krisztus
Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett, Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől Embertelen görcsökben hánytorog, S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak: Krisztus-Király, Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben, Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében, Krisztus-Király, hozzád jövünk, A mélységből kiáltunk hozzád. Hajolj le hozzánk, … Olvass tovább
Fórián Andrea – Templom
(„Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt.” János 2:19) toronnyá karcsúsodott bércek földig hajolt tornyok pillantása mögött véres alázat húzódik lélekbe burkolt kicsi fatemplomok rettegnek az idő lánctalpa alatt félnek a cigarettacsikk sorstól
Juhász Gyula – Hiába…
Uram, ki bennem élsz, örök mementóm,Tudom, tudom, hogy sátraid mi szépek,Tudom, hogy bennük béke s fény az életS hogy testem véred megváltotta templom. Tudom, tudom. Kitárom két karomFeléd, örök fény és szemem, e tört szemReád tekint a gyászban és a ködbenS téged keres sírón, félig vakon! Uram, de tagjaim törvénye mást vallÉs néha, tavasz táján, … Olvass tovább
Reményik Sándor – Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott.