Sík Sándor – A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája. Véres rózsák verték ki a testét. Megy a Jézus, viszi a keresztjét. Most először roskadt el alatta, Vad pribékek keze fölrángatta. Szeges szíjak a húsába tépnek, Borzalommal kísérik a népek. Szeges szíjak csontig elevenbe. Jön az úton Szűz Mária szembe. A szeméből mennyek mosolyognak, De szívében hét … Olvass tovább

Palóczi Horváth Ádám – Virágvasárnap

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe’, Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!   Ó, lelki ország, Istennek országa, Mily édes ebben Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és … Olvass tovább

Juhász Gyula – Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő Föltámadás a földi tájakon,Mezők smaragdja, nap tüzében égő,Te zsendülő és zendülő pagony!Köszönt e vers, élet, örökkön élő,Fogadd könnyektől harmatos dalom:Szívemnek már a gyász is röpke álom,S az élet: győzelem az elmúláson. Húsvét, örök legenda, drága zálog,Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,Öröm: neked ma ablakom kitárom,Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!Virágot áraszt … Olvass tovább

Babits Mihály – Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,e vad, vad március évadán,izgatva belül az izgatottfákkal, a harci márciusiinni valósós, vérizű széltől részegen,a felleg alatt,sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is,ha vérbe lábbad a dallal ésmagam sem hallva a nagy Malomzúgásán át, dalomnak izéta kínnak izéntudnám csak érezni, akkor is— mennyi a vér! —szakadjon a véres … Olvass tovább

Somogyi Imre – Magdolna könnyei

Halovány arcán könnyek árjaPatakzott végig két szeméből,Amikor drágakenet ömlöttAz alabástrom szelencéből…Amikor Jézus lábainálBűneit bánva haját tépte,Akkor is könnyek közben szállottNyugalom s béke a lelkébe! Sziklasír előtt nagy-nagy csendbenFénysávos hajnalhasadáskor– Mellette finom aromákkal –Könnye hull most is mint a zápor…Leroskad, mint a letört rózsa,Ő most a sírnak néma őre,Hullnak könnyei, mint gyöngyszemekA sötét, hideg sziklakőre. Üres … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton Ő vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog elűzve minden … Olvass tovább