Magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.

Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap!

Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.

Bárkiből lehet költő, író?

Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni. Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett.

Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.


Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?


A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk?

Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikiáltott alkotást?

Mit jelent a „klasszikus”?

Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”


Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.


Sőt!

Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!


A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!

Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa!

Reményik Sándor – Pilátus

Húsvéti versek, Magyar költők versei

A pörnek vége. Elvégeztetett…Véres a kereszt tövében a fű.A helytartóban forr a néma dühS egy gondolat tépi a másikat. „Rongy csőcselék, én unlak titeket,Unom a vágyatok, a hitetek,A papjaitok ragyogó ruháját,A mellükverő messiásokat,A nap hevét ez átkos ég alatt,A zagyva szókat, buja színeket,És magamat és uramat a császárt,Ki bíróvá tett ilyen nép felett. „Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe,míg unottan odalöktem nékik. Szegény bolond! Pedig csak álmodott,Csak álmodott egy létráról az égig.Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.Már szürkül fenn a Koponyák hegye – Vajon álmodik-e még a kereszten?Valamit szólt nékem az igazságról,Aztán némán vérzett, ragyogott.Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?Felelé: „én vagyok”. Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!A csőcselék morajlott mint a tenger,Én untam, untam amazokat, ezt is,Egy messiással több vagy kevesebb,Pilátus lelke nem lesz nehezebb,És könnyebb tán ez istenverte föld,Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. „De jaj! vajon kire szállott a vére?!” Az alkony megy, az est, az éj leszáll,De a helytartó nyugtot nem talál. „Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembeÉs nekem nem volt elég fegyverem,Nem volt elég lándzsásom odakünn,Vagy – vagy üres volt talán a szívem?Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,Bús madarak, el a szívemből, hess! „Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe,Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,Te véreskezű szennyes csőcselék,Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!Él-e, meghal-e, egy marad az átok,Isten se váltja meg ezt a világot.Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt.Ki tudja, talán mégis király volt!” Csend most. De hallga! Most az éj kopog.Pilátus udvarában a papok.”Uram, mi véled egyet így nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk. Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.Nem készítetted jól a Golgothát!”Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:”A Messiástok megmenteni késtem,De négy betűt a keresztjébe véstem,E négy betű az én becsületem,Hajótöröttségem utolsó roncsa,Hitetlen hitem, büszke makacsságom,Egy akarat az akaratlanságon….

Tovább olvasom
1 2 3 4 … 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48