Kortárs és klasszikus magyar költők versei
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap!
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Bárkiből lehet költő, író?
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni. Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett.
Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk?
Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikiáltott alkotást?
Mit jelent a „klasszikus”?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt!
Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa!
Reményik Sándor – A szőnyeg visszája
Kétségbe esem sokszor én isA világon és magamon,Gondolva, aki ilyet alkotott:Őrülten alkotott s vakon. De…
Bartalis János – Kereslek
Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákbanés mindenütt megtalállak.Ez az én Istenkereső időm. Kereslek…
Horváth Imre – Isten rámsújt
Nem borítnaktermő virágok:mint korhadt fát,a sors kivágott. Nem ölel lány, sem asszony karja: ledőltem az…
Reményik Sándor – A Bethesda partján
„Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.” János ev….
Sík Sándor – Dalolj, ne félj!
(Reményik Sándornak) ,,Egy új világ van születőben!” – mondják, Kik felkötötték az Idők kolompját. …
Reményik Sándor – Sóhaj a mindenségért
Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy Mellettem. A harangszóra megáll. Összeteszi kezét, fohászkodik Az utcán elmenőben:…
Szemlér Ferenc – Könyörgés szelídségért
Én Istenem! Pótold erőben,Ami hiányzik még belőlem.Taníts igédhez igazodni,bölcsességedben bizakodni.Nehéz utam néhol egyengesd,Kenyeret adj –…
Füle Lajos – Ne félj!
Háromszázhatvanhat ‘Ne félj!’ táplálja bennünk a reményt a Biblián át… Aki tud olvasni, minden napra…
Dsida Jenő – Legyetek őszinték
Lássátok, fáradt vagyok márs nem bírok szavaitok labirintjántévelyegni. Szeretem a nyugodt,nyílegyenes, biztos utakat. Legyetek őszinték,…
Reviczky Gyula – Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,Mosolyogva száll le a világra.Nyomában kél édes rózsa-illat,Fényözön hull, a szivek megnyilnak….
Füle Lajos – Pünkösd fényében
Pünkösd… Fényedben élek, teremtő égi Lélek, erőd gerjeszti lelkem, Felfogni szent csodádat nem tudhatom, de…
Horváth Imre – Az én Istenem
Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,ki ismered az Istened, tudod:örök az élet – s elméddel…
Bartalis János – Isten kezében
Jött villámcsapás, jött fegyver.Jött fergeteg.Jött emberek hálátlansága.Jött kegyetlenség, jött bűn.Jött éhség és szomorúság.Jött megalázás.Jött üldözés…
Szentimrei Jenő – Pünkösdölő
Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja, Annak is, annak is A legelső…
Gellért Sándor – Virraszt az Isten
Esteledik.Lefekszem.Magába nyel az álom,mint holtat a koporsó,mint koporsót a föld,földet a világűr.Alszom.Virraszt az Isten,botjára rádűl.
Sipos Domokos – Pünkösd
Szívem, te szegény, bús madár! Ne kérdezd, hogy hol késnek A kettős tüzes nyelvek. Hiába…
Reményik Sándor – Ezt mondja Jézus
„… megkérdék őtet… A feltámadásnaknapján azért ezek közül kifelesége lészen az?… ” Bizony mondom, elmúlik…
Szombati-Szabó István – Isten
Te azt mondod, hogy fú a szél… De én tudom, hogy ami fú, az nem…
Reményik Sándor – Vissza
Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire.Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom,…
Reményik Sándor – Pilátus
A pörnek vége. Elvégeztetett…Véres a kereszt tövében a fű.A helytartóban forr a néma dühS egy gondolat tépi a másikat. „Rongy csőcselék, én unlak titeket,Unom a vágyatok, a hitetek,A papjaitok ragyogó ruháját,A mellükverő messiásokat,A nap hevét ez átkos ég alatt,A zagyva szókat, buja színeket,És magamat és uramat a császárt,Ki bíróvá tett ilyen nép felett. „Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe,míg unottan odalöktem nékik. Szegény bolond! Pedig csak álmodott,Csak álmodott egy létráról az égig.Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.Már szürkül fenn a Koponyák hegye – Vajon álmodik-e még a kereszten?Valamit szólt nékem az igazságról,Aztán némán vérzett, ragyogott.Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?Felelé: „én vagyok”. Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!A csőcselék morajlott mint a tenger,Én untam, untam amazokat, ezt is,Egy messiással több vagy kevesebb,Pilátus lelke nem lesz nehezebb,És könnyebb tán ez istenverte föld,Untam a dolgot. Odalöktem. Vége. „De jaj! vajon kire szállott a vére?!” Az alkony megy, az est, az éj leszáll,De a helytartó nyugtot nem talál. „Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembeÉs nekem nem volt elég fegyverem,Nem volt elég lándzsásom odakünn,Vagy – vagy üres volt talán a szívem?Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,Bús madarak, el a szívemből, hess! „Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe,Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,Te véreskezű szennyes csőcselék,Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!Él-e, meghal-e, egy marad az átok,Isten se váltja meg ezt a világot.Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt.Ki tudja, talán mégis király volt!” Csend most. De hallga! Most az éj kopog.Pilátus udvarában a papok.”Uram, mi véled egyet így nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk. Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.Nem készítetted jól a Golgothát!”Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:”A Messiástok megmenteni késtem,De négy betűt a keresztjébe véstem,E négy betű az én becsületem,Hajótöröttségem utolsó roncsa,Hitetlen hitem, büszke makacsságom,Egy akarat az akaratlanságon….