Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Ezek a késeiszembenézések önítélkezéseknaponta ismétlődő összecsapásaifolytatásokban fölkoncolomminden föllobbanó ábrándomatduruzsoló reményemetszédelgő önáltatásoma kimért idő hiánybetegegyőztesen így leszekegyre szegényebb egyre vesztesebb
Mert ember Isten nem lehetde kis csodát tehetne mégkifényesíthet egy napotnyújtván a bőség tenyerétnem feltétlenül adománytszilárd támasztékul kezetcsupán egy szót súgva kiáltvafennhangon fülébe „lehet”felröppenthet postagalambkénta másik felé egy mosolythogy tudja higgye a reményjósorsába holnapot olta csüggedőnek lankadónakaz emlékezés vírusátvigaszul egy hunyorítássalegy öleléssel adja áthogy nincstelenül ne maradjona magános se egyedülóráin kívül mégis élhetki tűnt jelenetbe … Olvass tovább
Hová Isten Lelke hatolt:alvó ébred, éled a holt.eloszlik az éj homálya,a bűneit tisztán látja. Ki megdöbben, szíve sajog,oda megy, hol bűnök, bajokterhe lehull, semmivé lesz:az Úr Jézus keresztjéhez. Hol működik Isten Lelke,erőt nyer a félénk, gyenge.a tudatlan bölcsességet,vigaszt, kit a bánat éget. Megújul a szív, a lélek,szeretet, hit, remény éled,a szó, a tett mind azt … Olvass tovább
Lukács 24:36-52/a ELŐSZÖR: megjelentbékességet kívánvas a régi tizenegyhódolattal imádta. Első rémületük:– valami lelket látnak –eltűnt, mikor szemükhitt már a nagy csodának. Lábait, kezeitsebeinek helyévelmegmutatta nekiks ők hallal, lépesmézzel megkínálták Uruk,Aki elébük tártasaját útját, utuk, –készülve búcsúzásra. A nagy parancsot ishogy majd tanúi lesznekvértanú papjaia győzelmes keresztnek. Saját maga helyettSzentlelkét megígérte,AZTÁN azt a helyetvelük elhagyva, ére … Olvass tovább
A Kármel ormán csendes éjszakánBúslakodik a ma tanítványa.Szorgos munkával volt keze tele,Csak eredményben van nagy hiánya.Míg mindenütt viruló élet pezsdülŐrálló szíve búsan kesereg.Odakint derű, kacagás az élet:Az ő szeméből fájó könny pereg. Uram! Pünkösdkor zúgó szélnek szárnyánÉgi tűz szállt le az emberekre,Mely lángra gyújtott sok alvó szívet…Uram! Ez ünnep ma nem lehetne?Nem lehetne, hogy szent, … Olvass tovább
Addig zöld bokorkéntVadonban pompázott s nem is vették észre,Amíg Nagypénteken kínos kereszt alatt.Néhány vércsepp érte. Ebből a vércseppbőlPünkösd hajnalára pompás rózsa nyílott;Reggeli harmatos napsugár fürdőben,Hajladozva ringott. Azóta a világMinden kis kertjében díszlik a virága,Pirosló vércseppként terjeszti illatátAz egész világra.
Az első szó reggel Tiéd legyen,mielőtt bárki szólna.Előkerül az öreg Biblia,mennyei világodnak rádiója. Kanyarodnak fekete soroks felragyog bennük fénylő üzenet.Uram, hozzám szólsz s szívem közepébemint röntgensugár, hatol be szemed. Hogy általában mindent tud az Isten:gyermek-hittankönyvbe benne van.Térdem remeg, beleborzong a lelkem:,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’ Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,vesébe látó isteni tekintet . . .„ De … Olvass tovább
Minden lélekzetvétel megsebez,és leterít valahány szívverés.Különös, hogy a tenger halhatatlan,holott minden hulláma végitélet. Hogyan is igazítja sorsát,az öröklétet, Isten, a teremtésmindörökre veszendő mezejében? Mint a füvek lemondó élete,mint a halandók egy-egy szívütése,olyan lehet végülis a dicsőség,Isten nyugalmas boldogsága.
E világ nem az én világom,csupán a testem kényszere,hogy egyre beljebb, mint a féregfurakodom beleibe. Így táplálkozom a halállal,és így lakik jól ő velem;az életem rég nem enyém már,vadhúsként nő a szivemen. Minden teremtett elevenbőlkijózanodva a szemétígy ütközik ki, leplezetlenföladva hiú szégyenét. A mindörökre ismeretlenvégül is így lesz otthonos.Mint hervadás az őszi lombot,a pusztulás bebalzsamoz. … Olvass tovább
Zsolt. 134, 1 Kik az éj csendjébenvirrasztva fenntűnődtök, az álom mért kerül el:ne keseregjetek,mert meglehet,hogy az Úr szent szolgálatra nevel. Hisz egész napon átsok imádság,könyörgés ostromolja az eget.Kérők, imádkozók,hálát adókserege nappal hatalmas sereg. De ha leszáll az éj,s az álom mély,csak itt-ott virraszt árván valaki.Szolgálatra, lehet,e seregetmaga az Isten választotta ki. „Dicsérje szent nevét hangzik … Olvass tovább