Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Ahol nagyon vad és viharos a tenger,ott van a legtöbb életáldozat.Ahol a hullámok hegyekké nőnek fel,a tenger kívánja a holtakat.A hajó nagy teste csak játékszer neki,a bárkát könnyen semmisíti meg,az életet – árnak – bőgve követeli.…S itt teremnek a legszebb gyöngyszemek! A víznek árja a zárt kagylóhéj alábeszorít egy parányi porszemet,s az idegen anyag megnő … Olvass tovább
Az csak igazi, az a hit,mely mindig ád s tesz valamit,mely testet ölt, él s látható,termő, jövővel bíztató,mibe itt, s ma lényegül átKrisztus, megmutatván magáttebenned is: ha emberüldolgozol s nem selejt kerülki a kezedből, – s hogyha késtrejt szó, kéz – te adsz békülést.Ha ott küzdesz azok között,kik ma űzik az „ördögöt”:háború, nyomor démonát.s az … Olvass tovább
Több mint kétezer éve már Jézusom,hogy bűntől sötét világunkba hoztad,az égi békesség fényes hajnalát,odahagytad értünk, Mennyei hazád. Megízlelted mulandó földi létünk,minden örömét, bánatát, fájdalmát,s jó példát mutattál, hogy hogyan lehet,bűn nélkül élni, a földi életet. Gyógyítottál poklost, bénát, beteget,kiűztél, gonosz démoni lelkeket,holtaknak visszaadtad az életet,mégis üldöztek, hívő hitetlenek. Jóságos, szerető Isten lényeddel,bűnös ember, nem tudott … Olvass tovább
Neki sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek,hogy nekünk ne égjenek, gyógyulva hegedjenek.Hordott keserű átkot, hogy mi átoktól mentek,bűnt, egy világnak szennyét, hogy mi tiszták és szentek,kegyetlen kínhalált, hogy mi élők lehessünk.És gyűlöletből ácsolt, kemény keresztet hordott,hogy szeressünk, szeressünk, harmadszor is szeressünk.Váltság – – – – – S ha nekünk mégis vannak sebeink,mélységes mélyek, be nem … Olvass tovább
Mit bánom én, hogy érdemes,vagy céltalan a dolgom?Patak vagyok: kérdjem-e, hogyhabomat hova hordom? Harcolok: nem tudom, kiértés nem tudom, ki ellen.Nem kell ismernem célomat,mert célom ismer engem.
álmombanalkudoztam Istennelporba írtésnem volt nálamjegyzetfüzetgalaxisokat rajzoltönmaga felmutatásáraidőt és teret ajándékozottaz anyagnakhogyélet ésélettelenegyszerreLegyenJelenálmombanalkudoztam Istennelporosak lettünk mindketten
Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! MennyiBalaton, tavasz, hegyorom!Alig tudom magamba szedni.S egyszerre – sok nagyon! Szeretném – azért, hogy te is nézdszemembe tenni szemedet.Magányba zár, fojt, fáj a szépség,ha nem együtt látom veled. Nem érzed, amit én, – ez is fáj;semmi se jó már nélküled.Szeretném a szívembe tennilüktető, élő szivedet. Mennyi szín! Nem tudok betelni.Mekkora távlat! Mennyi fény!Szeretném, … Olvass tovább
Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,de tán csak egy, vagy annyi se,mindegy, végez velünk a betegség, az undorvagy a véletlen fegyvere.Még húsz év, tiz, talán harminc, esetleg ötven,és mind együtt leszünk s megbékülünk a földben.Irigység s szeretet küzdött sirva bennünk;s gyötörtük egymást szomorútestvérharcban, (amely sokszor ma is olyan már,mint egy szinpadi háború)irigység s … Olvass tovább
Túl a színén túl a fonákjánaz érem másik oldalán túlhol valóság a délibába szemhatárra szökkentkötéltáncos balladaa sohából valamikormegszületendők igazaa makacs bajhozójósok folyamatos egérecsavarodó füstte alakbolyhozófaltalan otthonodbaengedj természet szeszélye
Agyagból vétetett,mondd ki a nevedet,mondd ki a nevedet,mondd, holnap itt leszek. Holnap is itt leszek,holnap, holnapután,évszakok körforgásabőrömre tetoválva. Bőrömre tetoválvaholnap, holnapután,tovább még azutánragyogok rád, nohaderékig földbe ásva.