Csiha Kálmán – Egy régi éjszaka

Karácsony éjszakájánValamikor régenEzer csillag égettFenn a magas égen. Sötét éjszakábanŐrizve a nyájatBékés szívű, csendesPásztorok tanyáztak. Feküdt már a nyáj isCsendben elpihenveCsak egy –egy halk kolompKondult meg a csendben. Ezer csillag égettFenn a selymes égen,Sötét éjszakában,Égi fényességben. A tűz körül halkanPásztorok meséltekEstéjén karácsonyElső ünnepének. S ím egyszer hirtelenÉgből alászállvaNagy fényesség támadtOtt az éjszakában. Angyalok jöttek ottDicsőséggel … Olvass tovább

Haraszti Sándor – És hívják nevét Csodálatosnak…

Kicsiny gyermekségem csodás szép emlékeVoltál te énnekem, Názáreti Jézus!A te szent nevedből áradott rám béke,Csodálatos Jézus. Jézus, Jézus, Jézus! A karácsonyestnek áhítatos fénye.Glória volt rajtad, isteni kis gyermek.Ez volt a világ legnagyobb eseménye:Öröme volt százszor földnek és a mennynek. – Én is veled együtt, hogy fölnevekedtem,A isteni dolgok mindjobban vonzottak.Föl Jeruzsálembe én is veled mentem,Ahol … Olvass tovább

Böszörményi Zoltán – Ünnepi láz

„csak a szív, csak a szív,csak a szív ne zakatolna”………….Szilágyi Domokos: Öregek könyve zakatol a szívünnepelni nehézaz ünnepléshez alkalom kell………….(alkalom mint minden máshoz………….amihez az embernek több vagy kevesebb a kedve)ha valami kezdődik vagy vége vanmagában rejti az ünnepet ismely kételyleleményalkalom arraaz istenek is ott legyenekahogyan a görög tragédiákbancsillogjanak mint tört aranybányából felhozott sórögha napfénnyel találkoziks … Olvass tovább

Balla Zsófia – Ölelés

A kaptatón, a záporlélegzet. Az érintés szertevágtatópiros higanygömbjei. A nem-lét apró ütése,mely az óceánbaneltalál. Vörös robaj. Szétolvadt ráspoly.Ezernyi porhó. Élen, hegygerincen.A lejtős iramban. Az a törékeny szünet.Az az önfeledt halálka.

Rónay György – Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,tudhatjátok, hogy közel van a nyár.Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem megkorcs ágaimon más, mint a halál?Amikor jelek lepik el a mennyet,álmunkból kelni itt az óra már.De ha hozzám jössz, pedig megüzented,angyalod mégis álomban talál.Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;Nem voltál rest naponta jönni hozzám.Ajtóm bezártam. Ágam levetett.Éjszakámból feléd fordítom orcám:boríts … Olvass tovább

Weöres Sándor – Az igazi szeretet

Az igazi szeretet,mint a napsütésmagát senkitől sem sajnálja,magát senkinek sem kínálja.Akinek kell, azé;barát, ellenség: neki mindegy,nincs érdekeés nem csábítja semmi se.Nem érzelmes sose.Az érzelmesség a szeretet hiánya,a gyűlölet másik pofája;aki lázasan szeret egyfelé,lázasan gyűlöl másfelé.A szeretetben nincs gyűlölet,hát az érzelmes nem igazán szeret.

Túrmezei Erzsébet – A soha el nem múló hívás

Kövess engem!” – hangzott előszörcsaknem kétezer éve már.A Genezáret kék hullámaitberagyogta fénylőn a napsugár,és odahagyva hálót, otthont, múltat,az első tanítványok elindultak. Azóta századok tűntek tova,de ez a hívó, szent, jézusi szónem némult el soha!S várhattak rájuk próbák, szenvedések,mindig voltak, akik nyomába léptek,hogy elveszetteket keressenek,halálból új életre mentsenek,békét hirdessenek, szeressenek! Áldott az a felejthetetlen óra,amikor ez … Olvass tovább

Várnai Zseni – Ha simogatni tudna szavam

Ha simogatni tudna a szavam,Mint lágy, becéző szellemkezek:Szavak virágát hinteném rátok,Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam,Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;Ezernyi szóból szőnék most mesét,Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét,Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,És elkendőzné a vérző valót;Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Keresztury Dezső – Valaki tenyerében

Sokszor nem tudtam, mi derülki végre sok titok közülmeglepetésül;valóság lesz a képzelet,vad csatazajra ébredek,harcban ész nélkül;belezuhantam, visz az ár,mihez, mert kell, okot talál,hogy fennmaradjon végül a gyötrött test, mely elvetieszméletét: nem kell neki,mert csupa vér már;visszaájul, vagy kirepüla fénybe vagy alámerül,sűrű, kövér sárnyeli; új törvény dobja ki,új áramokba hullani,hol más fény, más sötét jár. Kérdezhettem, … Olvass tovább

Ismeretlen költő (fordította: Túrmezei Erzsébet) – Nem ejt hibát

Ha különösnek, rejtelmesneklátszanak Isten útjai,ha gondok örvényébe vesznekszívem legdrágább vágyai,ha borúsan búcsúzni készüla nap, mely csak gyötrelmet ád …egyben békülhetek meg végül:hogy Isten sosem ejt hibát. Ha tervei igen magasak,s irgalma kútja mély nekem …ha a támaszok mind inognak,ha nincs erő, nincs türelem,s tekintetem sehol célt nem látvaksötét, könnyes éjen át …egy szikrácska hit vallja … Olvass tovább