Magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei

 

Fórián Andrea

 
 
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.

Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.

Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.

Bárkiből lehet költő, író?

Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.

Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.

Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.

Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?

A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?

Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”

Mit jelent ma „klasszikus”?

A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”

Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.

Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.

Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!

A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!

A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!

Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.

Lukátsi Vilma – Ringatjuk

Ringatjuk a betlehemi bölcsőtimmár közel kétezer éve:‘‘Aludj, aludj isteni Gyermek!’’– Jóakaratba, békességbepólyálnánk egész életünkben,elaltatnánk a szelíd Hangot,mikor megszólal, ha a léleklegmélye Megváltót fogamzott. Elaltatnánk: ne lásson minket,csak évről-évre ünnepeinknekillő háttere legyen…s ha szól is néha, csendesen,csak az a szent Gyermek maradjon!S hogy el ne guruljon glóriája:ráénekeljünk zengőn, szépenkarácsonyi harmóniára: – Nem azt érezzük-e titokban,hogy ostort … Olvass tovább

Kárász Izabella – Karácsonyi vers

Valamikor az angyalokEkképpen zengtek szerte:– Dicsőséget az Istennek!– Békét a földi kertbe! A jóakarat diadalt,Győzelmet vegyen mára,Megszületett az Ég Ura,A mindenség Királya! Megszületett a végtelenvilág újjátevése,Megszületett a Szeretet,Megérkezett a Béke! Eljött, kit kívánt e földnekÚjat remélő napja,Ajándékát a Menny UraIngyen, örömmel adja! Elérheti bárki is Őt,Akinek szíve kéri,És ott karácsony üt tanyát!…Dicsőség legyen Néki! Holnap … Olvass tovább

Bódás János – Megüresítem magam

Ha földereng az égi csillag,Hirdetni: itt az Újszülött,a napkeleti királyokkalmajd én is útra készülök. Az ajándékuk drága mirha,illatos tömjén, dús aranyés én, a koldus, így megyek csakszegényen, ajándéktalan. Nincs kincsem, rangom, csak a bűnöknagy halma rakva lelkemen,kiszórom ezt is, hogy szívembenminél több tiszta hely legyen, mert így, tudom, hogy Betlehembenem megyek ajándéktalan:az lesz a legszentebb … Olvass tovább

Móra László – Karácsonyi este

Mikor szent karácsonyCsillagfénye árad,Kevesebb a könnycsepp,Kevesebb a bánat.Akinek asztalánNincs kalács, csak kenyér,Káromló szó helyettImát susog szegény,Hisz karácsony este Isten jár a földön,Hogy a nyitott sebre fehér gyolcsot kössön. Mikor szent karácsonyAjtót nyit a szíven,Súgja a gazdagnak,Hogy máson segítsen!Értse meg a könnycseppKínzó kiáltását,Nincstelen testvérekBoldogtalanságát,Hogy karácsony este: palota és börtönSzéppé szépüljön, ha Isten jár a földön! Mikor … Olvass tovább

Reményik Sándor – Szerenád oda túlra

Ezen az első őszi reggelen Jobban fáj, hogy már nem lehetsz velem.  Most lehetnék hozzád figyelmesebb: Az ősz, tudod, mindíg megenyhített.  Beteg lelkemen most pattan a zár, Pattintgatja a búcsúzó sugár.  Most nyílnak bennem fátyolos egek, Most félve, én is föltekinthetek.  Most írhatnék Neked sokat, sokat, Míg szólnál: „Fiam, ne fáraszd magad.”  Most mutathatnék elsőül Neked A reggelinél elibéd simítva, Sápadt szirmú … Olvass tovább

Garai Gábor – Kiszemelve

Mielőtt rámzuhan az alkony,mielőtt meg kellene halnom,még egyszer hadd legyekméltó leghívebb önmagamhoz;erős, de se hűvös, se hangos,csupán fölvértezettkis gondjaim önkénye ellen,ne a habzó fölszínt figyeljem,a tömény lényeget;a tétova esetlegességkifent körmei ki ne kezdjékfedetlen hitemet. Mert kiszemelve más dologra,nem önmagamba bonyolódvakell némán panganom,de kiáltanom, cselekednem,valakiért, valami ellen,kötnöm és oldanom,hinnem a mégis-győzelemben,ha nincs más oltalom 

Aurelius Prudentius – Ébredjetek!

Fordította: Babits Mihály A hajnal szárnyas hírnökeaz új nap jöttét zengi márés a lelkünket fölverőKrisztus megint életre hív. „Vigyétek!” – szól – „az ágyakat:Mindent, mi álmos, rest, beteg!Tisztán, virrasztva, józanulvárjatok: már közel vagyok.” Jézust kiáltsa hát imánkvirrasztva, esdve, zokogón:a tiszta szívet a feszültima szunnyadni nem tűri. Vágd el az álmot, Krisztusunk,törd meg az éj bilincseit;oldd … Olvass tovább

Reményik Sándor – A mi adventünk

A békejobb még vissza-visszarándul,Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,Engedne az ököl, de megkeményszik. Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?S reszketve éled a reménység: hátha,Hátha van a rémségnek netovábbja. A békejobb még vissza-visszarándul,Még lőporfüsttől fekete a völgyS kaszáját gúnnyal feni a halál,De már valami köztünk s közte … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Adventi út

Herman Claudius verse Te emberi útunkat végigjártad, Éles kövei lábad is sebezték, Ismerős neked a gond, félelem, bánat, És jól tudod, hogy most is hányszor kell még Rögös útakon roskadozva mennünk, Fáradtságot, fájdalmat viselve… S most ismét karácsony lesz és a lelkünk Tiszta fényekre, boldog énekekre Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya: Ajándékozd minekünk békességed! Vond … Olvass tovább