Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Nyolcvanhat éves, S új nyelveket tanul. Anyanyelvén – de ajkán mégis új: „Köszönöm – örülök – adok, Elégedett és hálás vagyok…” Nem mondta férjének, gyermekének, embernek, Istennek sem mondta, így teltek fölötte az évek, békétlen volt, önző, mogorva… S figyelni kezdett az Igére, körülölelte sok imádság, és fölfedezte, mit jelent a gyöngéd szeretet, megbocsátás. Vélnéd: … Olvass tovább
Félre, kislelkűek, akik mostan is mégKételkedni tudtok a jövő felett,Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenségŐrzi gondosan a magyar nemzetet! Él az a magyarok istene, hazánkatÁtölelve tartja atyai keze;Midőn minket annyi ellenséges századOstromolt vak dühhel: ő védelmeze. Az idők, a népek éktelen viharjaElfujt volna minket, mint egy porszemet,De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,S tombolt … Olvass tovább
Ha az isten ekkép szólna hozzám:„Fiam, én neked megengedem,Hogy úgy halj meg, mint magadnak tetszik.”Erre kérném akkor istenem: Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,Sárga lombon fényes napsugár;Sárga lomb közt zengje végdalát egyA tavasztól elmaradt madár. S valamint az őszi természetreA halál jön észrevétlenül:Énreám is így jőjön… csak akkorVegyem észre, ha mellettem ül. Ekkor, mint … Olvass tovább
Minek nevezzelek,Ha a merengés alkonyábanSzép szemeidnek esti-csillagátBámulva nézik szemeim,Mikéntha most látnák először…E csillagot,Amelynek mindenik sugáraA szerelemnek egy patakja,Mely lelkem tengerébe foly –Minek nevezzelek? Minek nevezzelek,Ha rám röpítedTekinteted,Ezt a szelíd galambot,Amelynek minden tollaA békeség egy olajága,S amelynek érintése oly jó!Mert lágyabb a selyemnélS a bölcső vánkosánál –Minek nevezzelek? Minek nevezzelek,Ha megzendűlnek hangjaid,E hangok, melyeket ha hallanának,A … Olvass tovább
Itt állokjászolod felett…gőgtől kipirult arccalérkezem.Enyém a világ minden átka,Már azt sem érzem, hogyLétezem. Itt állokjászolod felett…minden évben eljövökegyszer.Hadd mondják rám a kívülállók:De hisz ez egyKegyes ember! Itt állokjászolod felett…És mégsem látlak tégedJézus.Elvakít magam fényessége…Válts meg kérlek, hogylegyen kiút! Itt állokjászolod felett…oly távolba tűnő aKegyelem.Mit lehajolva adtál nékünk,S felmutattad emberréLéteden.
Adjon Isten minden jót,ez új esztendőben!Jobb időt, mint tavaly volt,ez új esztendőben.Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,jó termést és jó vásárt,ez új esztendőben. Adjon Isten minden jót,ez új esztendőben!Zsíros esőt, kövér hót,ez új esztendőben!Bő aratást, szüretet,egészséget, jó kedvet,ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót,ez új esztendőben!Drága jó bort, olcsó sót,ez új esztendőben.Jó kenyeret, szalonnát,tizenkét hónapon át,ez … Olvass tovább
Testvérekké tettádventi vágy, karácsonyi öröm.A csillagvonta, titkos fénykörönbelül mindenki testvér.Te azt kerested, amit én keresetem.Én azt kerestem, amit te kerestél. A földi, szép karácsonyokon átörök karácsony útján vándoroltunk.„Közelebb Hozzá!” – súgta a szíved.„Közelebb Hozzá!” – verte az enyém.És nem álltunk meg, és testvérek voltunk. Halott vagy. Tudom. Sírban vagy. Tudom.De én nem láttam halott arcodat,sírod … Olvass tovább
Ő, Ki mindenkinél nagyobb,szerény volt és alázatos.Fényes aranybölcső helyett,jászolbölcsőbe született,s övéi közt nem lelhetett,befogadó szeretetet.Bár királyok közt legnagyobb,illette volna fényes trón,trónja, helyette kereszt volt,s koronája tövisből font.Kívánták látni Napkelet,s távol, Napnyugati bölcsek,kívánt látványosság helyett,jászolbölcső és a kereszt,botrányát tekinthették meg.Elhaló búzamag volt Őáldozata gyümölcsözőhalálából élet fakadt,mely örök üdvösséget ad.
A második is fényre lobban,jelzi, angyal szállt a földre:– Éljetek méltóbban, jobban,s várjatok az újszülöttre!Lelketeket készítsétek,– a világ újjá születhet!Szóljon szívből belső ének,– nyissátok meg szeretetnek!Legyen bennünk könyörület,új megváltónk mikor várjuk.A világ is szebbnek tűnhet,ha utunkat eképp járjuk.Találd meg a belső békét,s majd, ha utad tisztán járod,élvezheted eredményét,egy csendes, békés világot…
Csillagos ma az ég,egy felhő se látszik;ugat a komondor,újabb vendég jár itt. Nő ül a szamáron,bandukol egy vándor.Nincs több üres fekhelyCsak egy ódon jászol. – Kelj fel, asszony tüstént,Süss pár meleg lángost!Hol az öreg pokróc?Hűvös idő jár most! Fektesd az ágyunkbaezt a gyönge lelket.férje meg a lócánnyughat, megpihenhet. Nekünk jó lesz kint is,s zizegő almon.Szálljon … Olvass tovább