Kocsordi Nagy Béla – Húsvétvárás 2018-ban

Nemsokára itt a Húsvét! Nagycsütörtök, ma már gyász-nap!
Elnémultak a harangok, s az oltár is gyászleplet kap…
S hallgatnak az orgonáink, s szombat estig lelkünk gyászban,
Hogy aztán majd felujjongjon a nagy, szent Fel-támadásban…

Ősidőktől fogva volt így, s talán ez az…mi hiányzik…
MÁSAK LETTÜNK..! Hitünk inog, s emberségünk is hibádzik…
S bár hozsannák…szállnak bőven, s vetjük sűrjen a keresztet,
Ott…legbelül…a lelkekben…alig van hely…szeretetnek…

Néha bizony eltünődöm…mi lehet az oka annak,
Hogy legszentebb ünnepeink évről évre…mind csak kopnak?
S Karácsonyunk, Húsvét, Pünkösd…messze nem az, ami hajdan!
Soknak csak egy nap az évből, és csak a hast tömni-hajlam…

Vajon mikor és miképpen vesztettünk az áhítatból?
Majdnem-üres templompadok…mond valamit ama papról,
Kire nyáját bízta az Úr, s bárányait…számontartni…
S ordas eszmét, kapzsiságot, képmutatást…távoltartni!?

Bárhol járok…cifra szószék…és nagy szavak!
Mind ez járja… s léptem nyomon…álpróféták pilátusi kézmosása…
És az idő mind csak telik, emberöltők jönnek, s mennek,
És a gondok meg… maradnak, s egyre több lesz az eretnek!

Vajon ott fent…látják rólunk…ki hogyan él, s mint cselekszik?
S mi fontosabb: SZÓ vagy a TETT? Krisztus sorsa a keresztig,
Ma már tudjuk, ezen dőlt el, s hogy a JÓ…csak ritkán győzhet…
De…hozsánna!!! Isten fia…/Nagypénteken/átvállalta…bűneinket..!