Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a … Olvass tovább
Megrepedt, nádszál-életű emberek,a viharban rongyos zászlóként lebegéletetek, ne féljetek!Van, ki segít, aki szeret. Szilánkokra hullt, kettétört életek,jégtömbbe zárt, fagyott reményekkelámított szerencsétlenek,van, ki segít, ki befedez. Hamvadt gyertyaláng-életű emberek,akik nem adnak többé már meleget,kialudt zsarátnok helyek.Ne féljetek, csak kérjetek! Elveszett, tékozló szívű gyermekek,az Atyához jöjjetek! Ne féljetek!Könnyes lélekkel kérjetek!S ő megkönyörül, mert szeret.
ujjaim között morzsolgatom a Szót szétfeszítve nyitott tenyérrel a miseruha hűvös szentségét érintve a mozdulatban ujjaim között morzsolgatom a Szót mintha kenyeret törnék a langyos világnak míg az imára kulcsolt kezek mögül felbukkan a palástszegélyű áhitat.
Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever lábaimnál. Éjfél. Éjbe villan fel a büszke fény, keresztet nyújt egy láthatatlan óriás kéz felém. S, én lehajtott fejjel dadogva ígérem, fogadom, szent helyen tartom … Olvass tovább
nagy tettek apró dolgokban zsugorodnak össze rózsaszín emléket ültetünk egymás agytekervényeibe egy meleg könnycseppért a szív ritmusából
Életünk e földön magvetés, Születés legyen, vagy temetés, Bölcső van nálunk vagy koporsó, Vagy kútba tört a vizeskorsó, Összeomlott minden cél és terv, Öröm fog el, vagy fájó keserv, Mind vetés ez, biztos és igaz, Tiszta búza, avagy szennyes gaz. Vetés, vetés, vetés az élet … Végén aratsz! Hogy mit? Kérdezed?! Aratod azt, amit vetettél, … Olvass tovább
Én Istenem, legyek vidám, hogy házamat vidítni tudjam. Mosolyogjak, ha bántanak és senkire se haragudjam. Arcom ne lássa senkisem bánkódni gondon és hiányon. Legyen szelíd vasárnapom, ha mosolyog a kisleányom. Én Istenem, legyek vidám, ma minden gondot tűzre vessek. Nyújtsam ki kincstelen kezem s szegényen is nagyon szeressek. Tudom, sokat bűvölt a gyász, a hollós … Olvass tovább
horizont alá feledett tegnapok reménység- szilánkjai ma még tükrözik a holnapban haldokló hitet… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
ölelő szó mely vérzőkeresztté változtatja a szíveket– Fiúba oltott fájdalommalAtyától megátkozott halál – életfoszlányokkal takargatjatestét a bűnujjait a lélekbe vésimíg leheletnyi tudat éla keresztfán…
a felfoghatatlan semmi közepén egy magányos művész Világot alkotott – Szeretet élű vésőjével megmunkálta a végtelent – s Önmagához méltó társat Embert álmodott