Bódás János – Húsvéti hit

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzedelmes marad. Az Úr feltámadt, vallja millió szív, s nem roskad össze semmi súly alatt. Én nem hajlok a hitető beszédre, világcsalók előtt se hódolok, de tördelvén a titok néma zárát, csak azt hiszem, amit megtapasztalok. De mit nem érzek vak, süket kezemmel, s hová nem ér el … Olvass tovább

Reményik Sándor – Lefelé menet

„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.Olyan szép, hogy már-már félelmetes,Mégis: a hegyen lakni Vele jó.Maradni: örök fészket rakni volna jó.De nem lehet. Már sáppad a csoda,Az út megint a völgybe lehalad.Jézus a völgyben is Jézus marad.De jaj nekünk!Akik a völgybe Vele lemegyünk,Megszabadított szemű hegy-lakókCsak egy-egy csoda-percig lehetünk.Elfelejtjük az elsápadt csodát.És lenn, a gomolygó völgyi borúban,Az emberben, … Olvass tovább

Reviczky Gyula – Feltámadás

Fakadnak már a virágok,Kiderül az ég,És a föld most készül ülniDrága ünnepét.Sziveinkben, mint a földön,Ma öröm legyen,Feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Akik tanait gyülölték,Meg nem ölheték.Nem rejthette sír magábaÉgi szellemét.Mert égből eredt s nem is voltSzületése sem…Feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Kettős ünneplés azótaMinden kikelet!A mennyországé s a földé…Ünnepeljetek!Adjatok hálát, hogy ismétÚj világ terem,S feltámadt az istenemberGyőzedelmesen! Aki tudja, … Olvass tovább

Bódás János – Feltámadott!

Zeng-bong a húsvéti harang,s mint millió fehér galamb,ujjongva röppen szét a hangelűzni gondot, bánatot:– Feltámadott! Feltámadott! Tavaszi szél repes, dalol,fű kacag az avar alól,fa a fának, hegy a völgynekadja tovább a szózatot:– Feltámadott! Feltámadott! Feslő levél erről susog,kicsiny és nagy legátusokviszik a nagy hírt szerteszét:nem maradt sírban a Halott,– Feltámadott! Feltámadott! Ne sírj özvegy, ne … Olvass tovább

Benedek Elek – Húsvéti ének

Gyermekkoromnak szép emléke, Köszöntelek, húsvét vasárnap! Száll a szívemre égi béke Ünnepén a Feltámadásnak. Szárnyakat öltve száll a lelkem, Ujjongva száll, gyors szárnyalással… Ím, ott vagyok az ősi telken, S zsebem tele piros tojással! Gyermek vagyok, ki házról házra Kántálni jár piros tojásért, S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra, Ékesen csengő szavalásért. Látom magam az … Olvass tovább

Ady Endre – Az elmaradt szomorúság

Szép Húsvét jött most, cifra és derült,Uram-Istenem, ez se sikerült:Egy kalendáriumi szomorúság. Húsvétot vártam, mely jön fagyosonS melyből száz emlék lelkembe osonÉs megfagyasztja egész életemet. És szép Húsvét jött, cifra és derült,Uram-Istenem, ez se sikerült:Egy nagy, megvigasztaló szomorúság.

Wass Albert – Ünnepvárás

Erdők, rétek, mezők:terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön:virágok, nyíljatok előtte ki.Pacsirták: énekeljetek!Patakok: csengjetek, nevessetek!Galambok: búgjatok!A nagy mező dallal legyen tele,és napsugárral, fénnyel, szerelemmel,csak tavasz legyen akkor és kacagás,szemeinkben ne lásson könnyeket…..Erdők, rétek, mezők:terítsetek eléje szőnyeget! Én majd csak nézni fogom „ŐT”,és imádkozva szüntelen,Ha rám se néz, ha meg se lát,megcsókolom a lábai nyomát:nekem ez lesz … Olvass tovább

József Attila – Lázadó Krisztus

„ – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!Ne légy más, mint az Igazságos Úr.Több kalászt adj, de azért el ne vedd aRózsát. Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál?Ronggyá nem mosná élet-subád emberÁtka. S Neked könnyű vón a tövist letörni.Tanulhatnál még tőlem is, Uram –Én töröm s nem lesz … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Amerre most jár

Annyi szívben felébred valami hívogató vágy: útra kelni egyszer. Járni, amerre Jézus lába járt. Látni a Golgotát látó szemekkel. Hallgatni az olajfák suttogó beszédét… azt a titkos, bús beszédet. A szent helyen, hol imádkozva vérzett, belenézni a holdas éjszakába. Ellátogatni kis Betániába, mindenüvé, amerre elhaladt. És lélekben királlyá gazdagodni a szent, ezer emlékű út alatt. … Olvass tovább

Dsida Jenő – Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Olvass tovább