Szuhanics Albert – Ne félj…

Ne félj, hisz nincsen rá okod,a jövőt úgy sem tudhatod.Ne sírj, töröld meg szép szemed,hisz jár a boldogság neked!Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,most állsz a szép napok előtt.Ne félj, a jóban hinni kell,ez már így magában siker!Szeresd az életet nagyon,nem baj, ha nem vár nagy vagyon.Legyél te szerény, kis virág,melynek viszi a szél az … Olvass tovább

Sík Sándor – Szent-István himnusz

(Az Ó dicsőséges szent Jobbkéz dallamára) István király ünnepénekÖrvendezzünk keresztények.Isten adta e napot,Fel a szívvel magyarok: Szent királyunk, árva népedHódolattal jő elébed.Légy velünk, légy velünk!Országodról el ne veddA te áldott jobb kezed. Országunknak építője,Ronthatatlan SzegletkőreÉpítetted e hazát.Krisztus küldte koronád. Szent királyunk, megfogadjuk:Örökséged el nem hagyjuk.Esküszünk, esküszünk:Mindörökké az vezet:Halhatatlan Jobb kezed. Dicsőséges koronádatMáriának felajánltad.Ő vigyáz azóta … Olvass tovább

Prohászka Ottokár – Ó Istenem

szeretlek téged forrón, mélyen,nem mert kárhozatos szörnyű éjjenörök tűzbe vetsz, ha elhagylak;vagy mert egednek ékességét,szent örömben úszó angyali zenéjétígéred nékem szárnyaid alatt. Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,emberi szívemet, Szívedre vártad,rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,vérfutotta arcod, forró tüzes oltár!Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.Meg nem állottál a gyötrelmek mezsgyéjén:átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,gyalázat és szitok,lélekhóhérok és … Olvass tovább

Prohászka Ottokár – Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélgetni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld … Olvass tovább

Kosztolányi Dezső – Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángol,vörös az égnek alja, és égni kezd az óriás pokol. Az ember ébred- a láng sustorog – fájdalmasan liheg,kikél az ágyból, beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol, fejét paskolják a lángostorok. És nő a fényár, zúg a virradat, a tűzpokol harsog, … Olvass tovább

Tóth Árpád – Vasárnap

Ó, lesz-e nékem valaha Egy csendes, barátságos kertem, Hol fényes lombú fák között Hosszan, békén lehet pihennem? Hol bölcsen elemezhetem Megélt, elmúlt tragédiáim, S csendesen mosolyogni látnak Az orgonáim? És lesz-e tisztes, ősz hajam S agyamban csöndes, öreg eszmék? Miket szép, széles gesztusokkal Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk? Kinyitnók a klub ablakát, Ragyogna ránk a holdkorong, S … Olvass tovább

Tóth Árpád – A lelkem fáj…

A lelkem fáj… Isten ne adja,Hogy most belém szeressen egy leány,Úgy vágyom egy puha ajakra,Sovárabb soh’se lehettem talán –Oly jó volna… Pihenni vágyom.Csak két ringató kart találnék.Egy perzselő iszonyú nyáronJön minden árnyék… A lelkem fáj… Isten ne adja…Jaj volna, hogyha most találna rám.Bár volna jó, egyszerü fajta,Egy senki, egy nyugodt leány.Bár senki volna… ha enyém … Olvass tovább

Tóth Árpád – Notturno

A szürke éj kóbor lovagja lettem, Mint egy beteg, unalmas trubadur, S amint az est sok groteszk árnya lebben, Megindulok, merengve, szótlanul… Gázlángok fényén, mint nagy lázas rózsák, Pirulnak az eső utáni tócsák, Hidegen villog a kék kövezet, Kápráztat és vezet… Az égen felhők szállnak, szomorúak, Nehéz párájú, sápadt, bús rajok. Érzem: a kék Semmibe … Olvass tovább

Faludi Ferenc – Szent István királyhoz

Dicső István, nagy királyunk, Téged ég s föld magasztal, Téged tisztel kis országunk, Első szent urának vall. Tőled vette fényességét, Méltóságát, érdemét, Koronája ékességét, Hitit, kincsét, mindenét. Elbujdostál, megkerestünk, Áldott légyen a szent ég! Országunkba bévezettünk, Szivünk örömében ég! Drága kincsünk, feltaláltunk: Magyarország, vigadozz! Itt van, kit óhajtva vártunk, Ezer áldásokat hoz. Ime a te … Olvass tovább

Reményik Sándor – Mosoly

Mosolyod…Mely szívből fakad,Aranyozza be arcodat.Mosolyod nem kerül pénzbe,Mégis sokat ér testvéred szemében,Gazdagítja azt, aki kapjaS nem lesz szegényebb az sem, aki adja,Pillanatig tart csupán,De örök nyomot hagy maga után.Senki sem olyan gazdag,Hogy nélkülözni tudná,És senki sem oly szegény,Hogy meg nem érdemelné.Az igaz barátság látható jele,Hintsd be a világot egészen vele.Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,Bátorság a csüggedőnek,Vigasztalás … Olvass tovább