admin Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl kevés. Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen. Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen. Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra… látom, amint jancsi-kályha mellett anyám fagyos lábujjamat gyúrja. Hársfa teát tölt poharamba – ˝Idd meg! … Olvass tovább
Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte, csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe, csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve, akkor sem ha létét már nincs ki értékelje. Mert lehet, hogy holnap már minden másképp lesz, és rádöbben majd Ő is, hogy élni érdemes, még akkor is, ha nincs mellette sem … Olvass tovább
Itt vagyunk hát a mennyben, amiben nem hiszünk, s ami nincs is egyébként, hiszen tudjuk. De itt vagyunk és ehhez kétség nem fér. Fáradt villanykörte lóg felettünk, beesteledik. Az angyalok éjjeliszekrényre rakják a glóriát reggelig. Egy másik égen anyánk kiáltozása. Vonulunk a mennyei látomásban. Fel, hisz itt csak felfelé mehetünk. Fordított lift zuhanó életünk. Jelzőtáblán … Olvass tovább
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye. Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye. Kezdődik a csodavárás, ahogy egykor Jézust várták: szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körül állták. A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet. Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged. Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot, kívánd azt, hogy minden … Olvass tovább
Létezik egy ország, minek idő és tér, nem szabja határát, hol nincsen sötétség. Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást, éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás. Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által, világossága jött, a földi világba. Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak, már e földön felragyog, Isten országa. Nem gyötri félelem, az … Olvass tovább
Fehér takaró,ezüst fénytartó,valót eltakaró.Mintha nem volna más,csak ez a ragyogás:titokzatos, csodás.Nincsen se hang, se zaj,nincsen se seb, se baj,se sóhajtás, se jaj…Se bün, se szenny, se sár,se szin, se könny, se kár,csak hó és holdsugár.Hiszen igy volna jó.De nem ez a való.Csal a fénytakaró.Alatta szenvedés,szenny, sár, … elfödni éselrejteni kevésa hó és holdsugár.De Valakire vára … Olvass tovább
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek. Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad. Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul… Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek a tócsák fodródozó foltján. De a hétköznapok bágyadt szürkesége nem törheti meg azt, ami bennünk … Olvass tovább
I. Most keseregd ki bánatod’:Sirasd magad meg, ez a te napod,Magános élet gyászos embere!De szomorú tekinteteddelNe a halottakat keresd fel,Ne menj a temetőbe, ne!Idegen minden sírja néked;Ott is csak a magány kisérget,S csak annál kínosabban érzedKietlen egyedűliséged’. Azért a négy fal közt maradj,S gondold meg azt, hogy árva vagy;Élők között is, holtak közt is az,Halottad … Olvass tovább
Vén, halottas esti kert. Itt-ott ferdén, egyedül Egy-egy tél-túl földbevert Furcsa fejfa hegye dűl: Megpihenne, ósdi rom, Elzuhanna békiben Lent a füves, ó siron, Hol gazdája rég pihen… Most a tiszta esti ég Gyengezöld és tág mező, Nyúgodalmas, rest vidék, Egy-egy halkan érkező Csillag csillog: angyal ott, Őrző angyal, azt hiszem, Földre ballag most gyalog, … Olvass tovább
Álmodj egy szép világothol a tenger a fény,ott hol a béke az égig ér…Álmodd, hogy a szeretett örökké él,a szívedben derű, és senki nem fél..Álmodd, hogy az álmaidvalóra váljanak,és elkerül minden,mi szívednek fájhat. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!