Hazánkban az anyák napja május első vasárnapjára esik, de szerte a világon ünneplik az életet adó nőket, édesanyákat. Nem lehetünk elég hálásak, ha az édesanyákról van szó, hisz tőlük kaptuk az életet, körülményektől függetlenül.
Erre a napra készülődve bizonyára lázasan keressük az anyák napi versek sorait, mi lehet az a rím, az a metafora, az a költői kép, amivel legjobban kitudjuk fejezni hálánkat és szeretetünket édesanyánk felé. Akkor is, ha már ő nincs köztünk.
Anyák napi versek nagyoknak és kicsiknek, keresztény anyák napi versek, és a legszebb anyák napi versek várnak, ha türelmes végigböngészed az oldalt, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod azt a verset, ami szíven talál, amire szükséged van. Itt és most!
Mikor járni tanítottál,lehajoltál hozzám.Azt súgtad, hogy: drága kincsem…s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál,ápoltad a lelkem.Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál,kívánságom lesve.Álmot hozó meséd nélkülsose múlt el este. Beszédre is tanítottál.Szívesen mesélek.Elmesélem e szép napon,hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackókszeretik a mézet,Édes, drága jó anyácskámúgy szeretlek téged.
Már a szemük oly szörnyü nagy,hogy megijed, ki belenéz,s szemük alatt sovány gödör,amelybe rémek alszanak.Oly vékonyak, akár a rongy,tejadó mellük elapadt,könnyes szemük kiszáradott,kezük, mint a kardpenge olyéles, határozott, kemény,s uruk sóhajtva néz reá,a kézre, amely puha volt,az álmok lágy párnája volt,s nem ismeri fel a kezet. Nem is nők többé, férfiak,álmos, sebesült katonák,fejükön fekete sisak,a … Olvass tovább
Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka volt az édesanyám s csak alkony az örököm. Hajnalka volt az édesanyám: Kedélybeteg, árva nő ma; Mióta meghalt édesapám, házunk oly szomoru, néma: Mióta meghalt édesapám, házunk oly hallgatag, árva: … Olvass tovább
Áldott kezeddel símogatsz meg,Anyám.Intő szavad még mintha hallanám,Míg rám borulszS áldott kezeddel símogatsz meg. A régi intést elfeledtem,Anyám.Azért zúdult annyi vihar reám;Úgy összetört…A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört,Anyám.Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?Már nincs vágyam,Beteg vagyok, az élet megtört. De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,Anyám.Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?…Nem … Olvass tovább
Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. Szép út állt előttem, de nem azt követtem; Nem adok, nem hajtok semmit a világra, Bolond célok után rohanok zihálva, Bolond célok után álmodozva, balgán Így beszélnek rólam minden utca sarkán, Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett … Olvass tovább
Hát adjuk az Álomnak magunkat S édes anyám, aki megöregedtél Miattunk gyorsan és sohse vettél Gyér hajerdődbe újabb fésűt, Ez álomban légy ifju delnő. Egy nagynagy dáma, ki egyszer eljő, Ki soha, soha, sohase untat, Ki néz bennünket, csókol és üt, Édes anyám, aki megöregedtél, Ne hagyjuk el soha magunkat. Ady Lajosnénak küldöm
Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. Egy árva dalt. Azt veregeti folyton, és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre, és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában, s mikor apuskával egymást szerették. Ezt próbálgatta, amikor születtem, és … Olvass tovább
Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem. Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban, S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én … Olvass tovább
szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád!
Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, … Olvass tovább