Ady Endre költészete számtalan ellentmondást hordozott magában, de istenes verseit mégis fenntartások nélkül fogadták mind a kritikusok, mind az olvasók.
Három erős és kellőképpen sokatmondó jelzővel illethetnénk Ady istenes versek mondanivalóját:
Bárkit megállítunk az utcán, biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül megtudja mondani, milyen istenes versek fűződnek Ady Endre nevéhez!
Vajon, ismerjük mindet? Ha nem, itt az ideje, hogy megismerkedjünk Ady istenes versek témáival!
Kihálom a testem és lelkem,Kinyargalom rest magamat,Valami tán marad,Vagy tán nem is marad,De nem marad vágytalan órám. A titkos Élet szívvel szór rámFényekkel toldott fényeket,Csak neked,Csak neked élek, csak neked,Vágy és anyádnak, aki: Élet. Néha-néha úgy-úgy elszéledDölyföm, rangom, nevem, hitemÉs semmiben,Már-már semmibenSem bízok és szünök valómban. Föl, föl, Uram, nem mindig jóbanAdódik az elélnivaló.De élni: … Olvass tovább
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Csillag-szórók az éjszakákSzent-János-bogarak a kertben,Emlékek elmúlt nyarakon,Flórenc nyarán s összekevertenBúcsúztató őszi LidónakEmlékei a hajnaliPárás, dísz-kócos tánci termen,Történt szépek, éltek és voltak,Kik meg nem halhatnak soha,Őrzött elevenek és holtak,Szivek távoli mosolya,Reátok néz, aggódva, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres … Olvass tovább
Ördög lát oly bűnbánókat,Amilyenek mi vagyunk:Hamut hintünk a fejünkreÉs – mégiscsak mulatunk.Eltemettük a farsangotS a gond mégis messze száll,Jelszavunk még csak a régi:Éljen herceg Karnevál. Műkedvelők s – kedvetlenekMind mulatnak egyaránt,Olvasóval a kezébenMég nem láttam egy leányt.Holmi édes hirdetésekEl dehogy is tüntenek,Még nagybőjtben sem az égbenKötik meg a frigyeket. Ma a nyomdászok mulatnak,Nemsoká a »skriblerek«;Nem … Olvass tovább
Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy magyarul is szabad nézni, Szabad szemekkel szabadon Parádézni. Add nekem azt a holt hitet, Istenem, Hogy nem kell ám fenékig inni S kelyhed szent borából elég Egy korty: hinni. Add nekem azt a szent hitet, Istenem, Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem, Birom még bátor életem, Ámen, … Olvass tovább
Istenem földben, fűben, kőben, Ne bántsuk egymást mostanában: Sokat járok a temetőben. Sokat emlegetlek, citállak: Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy, Ős magyar névvel: az ős-Állat. Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni. Szeress engem s ölelj át szépen, Mi, hajh, cudar világot élünk S kenyértől függ … Olvass tovább
Papunk ravasz, öreg bölcs, Húsz éve is az volt már. Templomunk Kálvin-templom, Nincs benne cifra oltár. A textus ma is Jézus, Éppen úgy, mint húsz éve: »Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére.« Jártam turista-kedvvel, Vonatoztam, hajóztam, De templom rég nem látott Így, imádkozó pózban. Be jó volna kacagni Húsz év után megtérve: … Olvass tovább
Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja énbelém, Csupa pogányság volt a lelkem, Gondtalan vágy és vak remény. Forgott körültem zagyva módon Lármával, vadul a világ És én kerestem egyre-egyre Valami nagy Harmóniát. Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős és pogány, Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán. Pogány erőtől, daltól, vágytól A … Olvass tovább
A világ az izmos butáké,Kik hangulatban, hitben élnek,A magamfajta nyomorékokCsak vizsgálódnak és henyélnek,Annyi édes, szines hazugságKörnyékezi szegény szivünket,Mért nem vagyunk hivő buták mind,Éles szemmel vajon ki büntet,Nyomorékokat, bennünket? Szamár hitben, dús hangulatbanMásoknak lelke, teste épül,Minket vad kerubok űztek kiA hazugságok édenéből,Hitünk nincsen, hogy szebbnek várjukA jövő percet, mint a tűntetS a mult örökre hal meg … Olvass tovább
Csak az a mély és szent igazság, Amit magába rejt a lélek, Idétlen semmi, játszi hívság, Amit leírok, elbeszélek. Rendelteték, hogy néhány ember Tépődjék, sírjon mindhiába S hogy meg ne értsék… Néhány ember Ezernyi éve így csinálja… Rendelteték, hogy dalba sírja Néhány szegény bolond a lelkét És hogy úgy sírja mindig dalba, Hogy soha-soha meg … Olvass tovább
Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már törpül: Mindenki óriás lesz S egy ránk-bámuló körbül Kiáll a középre valaki. Valaki, kit szerettünk, Vagy talán nem szerettünk, Szépen szemünkbe vágja, Hogy csúf bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámitás. S tornyosan tornyosulnak Vétkeink vert felhői, Hangosan szitkozódnak Multunk leselkedői, Kik csak azt tudják, hogy hazudunk. … Olvass tovább