Az ifjú József Attila verseiben rendszeresen helyet, és szerepet kap Isten, és az ő ábrázolása. Egy idő után, azonban a költő megfeledkezik az úrról, és nem említi őt alkotásaiban. Az 1925-1935 közötti tíz évben a versek nem szólnak a mennyei segítséghez, nincs könyörgés, sem kérés, ami az égig szállna a strófákon keresztül. A jég 1935 … Olvass tovább
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,És áhitattal ejtsétek a szót,A nyelv ma néktek végső menedéktek,A nyelv ma tündérvár és katakomba,Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek,Ne nyúljon hozzá avatatlanulSenki: ne szaggassátok szirmaitA rózsafának, mely hóban virul.Úgy beszéljen ki-ki magyarul,Mintha imádkozna,Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És aki költő, az legyen király,És pap és … Olvass tovább
– Töredék. – I. Én vagyok a Te távoli társad és örökös … Olvass tovább
Ha adsz nekem részt a feltámadásban Ó add Uram, támadjak fel virágban, Harangvirágban örvények felett, Himbálják viharok a kelyhemet, Vagy örökkévaló csend simogasson, Csengjek misére sziklatemplomokban, Bazalt-tornyokon hajnali misére, És ne kérdezzem: mért élek, mi végre, Hadd hervadjak egy kicsit boldogabban, Hadd lássam kissé szebbnek az eget, Figyeljek jobban mélységek szavára, A csengetyűmmel dícsérjem neved: … Olvass tovább
Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban. Az Úristen örök áldás, csira, élet és virágzás. Nagy, süket és szent nyugalma háborúnkat … Olvass tovább
A szép versek a szívünknek szólnak. Nem az eszünknek, nem logikus okfejtéssel indítják el gondolatainkat, nem matematikai képleteken keresztül hatnak ránk. A lelkünkhöz szólnak, a szívünkön keresztül. A szép versek olyanok, mint a tornádók centrumai: míg kívülről dúl a vihar, a szél mindent felkap, eldob, lerombol, addig belül csend, béke, és nyugalom honol. Ez a … Olvass tovább