csodák mögött fényes képek, Krisztus arcán szelíd mosoly, honnan jöttél fáradt vándor? – szemében a béke honol. gyertyák fényén futó árnyék a vándor szívéből lopott, esőcseppek összesúgnak: Irgalom Istene hozott! ezerszínű őszi tájban rózsafüzér harmónia, zene lesz az imádságból: Üdvözlégy Mária.. Üdvözlégy Mária!
Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Zöldleveles, aranydiós Karácsonyfát hozzatok! Karácsonyfát, ragyogót, Zörgő-börgő mogyorót, Ezüstcsengős barikát, Selyemszőrű paripát. Fényes égből, Mennyországból, Szálljatok le, angyalok! Kis fiúknak, kis lányoknak Egy-egy könyvet hozzatok! Hadd kiáltsák: jaj de szép! Legyen benne mese, kép, A hazáért imádság, Magyar érzés, szabadság. Fényes égből, Mennyországból Szálljatok le, angyalok! A didergő szegényeknek … Olvass tovább
Visszakapni az ünnepet magát.Újraélni a fénylő csodát.Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát.Beszívni erdő-üzente illatát.Érezni a szeretettől meleg szobát.Tudni odakint december havát.Hallani a csengettyű hangját,Édesanyám kedves hívószavát.Állni megilletődötten, némán,mint gyermekkorok karácsonyán.Hinni ajándékhozó Jézuskát,és sírni, kisírni évek bánatát. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Három karácsony fényében élek, S járom az utat, míg hazaérek. Mély szakadékban, meredeken, Holt sivatagban, zord hegyeken. Szomorú ködben kell néha mennem, Fekete felleg fog körül engem. Ó, milyen sokszor megállna lábam, Ha nem járhatnék három karácsony Fénye nyomában. Vártam az elsőt éveken át. Nappalokon és éjeken át. Gyermeki álmok ösvényein Feléindultak lépéseim. Zsongó tavaszban … Olvass tovább
Régi-régi szép Igékben Prófétáknak hangja szól: Bűnös népnek ég kegyelme Újból áldón lehajol. Éden óta átok súlya Sok gyötrelmet és kínt ád, Fájt a bűnünk, sírt a lelkünk, Kínzott belső néma vád. Bűneinknek nehéz súlya Áthatotta ég Urát, És egy csendes éjszakában Megnyitotta ajtaját. Fényes égből álom szárnyán Jézus Krisztus földre szállt, Általa az ősi … Olvass tovább
Óh, karácsony, kövér lakomák, önámítások, szemfényvesztések és hamis látszatok fényes ünnepe! Mi egymásnak visszük az aranyat, tömjént és mirhát, mert fáradtságosnak tartjuk már az utat Betlehemig, s a mennyei Gyermek lélekből lélekbe sugárzó fénye helyett, csak aranyunk tompa világa derengeti szomorú arcunk. A minden földi jóval megrakott fák alatt szegény, didergő lelkű emberek ülnek. S … Olvass tovább
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam: a nagy Nihil, a Semmi,A sorsom: menni, menni, menniS az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni,Az álmommal, nagy, bolond hitbenS csak ennyit szólni: Isten, IstenS újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül,Megtelek Isten-szerelemmel:Szeret kibékülni az ember,Mikor halni készül.
„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska.” Zsoltárok könyve 109. Akaratomból is kihullasz, Én akart, vágyott Istenem, Már magamat sem ismerem S Hozzád beszélni rontás fullaszt. Üldöztetésimben kellettél S kerestelek bús-szilajon S már-már jajomból kihagyom Neved, mely szebb minden neveknél. Szent Képzelés, örök hit-balzsam, Ki létlenül is … Olvass tovább
Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, … Olvass tovább
Már hull a hó, táncolva száll, lágyan lobog egy gyertyaláng, templomokban csendül az ének, zengve, hogy Isten emberré lett. Ma éjjel mindenki kicsit megáll, s önmagával vív újra csatát, átgondolja, mit ér a hite, van-e, s miért szól hálaéneke. A fáradt lelkek megpihennek, és elhiszik, hogy van tovább, reményként gyújt tüzet szívükben, egy égből hulló … Olvass tovább