Legszebbek a néma imák… Imádkozik minden virág; kék imát mond a kék katáng, kék virága kék Miatyánk. Gyalogútak, dűlők fele kék katánggal van most tele; mélyűlt keréknyomok között milljó kék Miatyánk köszönt. – Ki itt jársz, légy jó emberünk, s néma imát mondj mivelünk; tekints némán az égre fel, – egy pillantást megérdemel. Szekérkerékkel töretünk … Olvass tovább
Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember. Hogy járva a tengert, szembe kell szállni merészen a széllel, s akkor a hajós csodákra lel, az idő nagy titkokat érlel. Szálltam hát, Végtelen, feléd: hullámok pörölye paskolt. Ég s víz határa s a tengerfenék derengett: messzi, … Olvass tovább
Engem nem tudtak eloltani: élek és itt vagyok, itten! Pedig nagy világ-szelek elé emelted hős, vak, kicsi gyertyád – mit akarsz velem, Isten? Inog a láng már és tövig ég bölcs, szent, konok kezeidben. – S új szelek jönnek, fattyu-vihar, vakarcs-poklok szégyen-fuvalma – mit akarsz velem, Isten? Szégyen-szél, fattyu-lehellet is zord annak, aki mezitlen: gyötörni … Olvass tovább
Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indulnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szívem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmam; ó, légy úrrá megint Te rajtam!
A kereszt felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: itt áss kutat, lásd benne … Olvass tovább
Igen fogós kérdés. Főleg azok számára, akik eddig sem szerettek verseket olvasni, értelmezni, nem biztos, hogy elolvasnak bármilyen vershez köthető írást, azoknak pedig, akik eddig is szerettek verset olvasni, számukra nem tudok újat mondani. Miért van szükség ezeknek a szépirodalmi alkotásoknak a szeretetére? Miért van egyáltalán szükség arra, hogy fontos legyen számunkra a versek olvasása, … Olvass tovább
Nem emel föl már senki sem,belenehezültem a sárba.Fogadj fiadnak, Istenem,hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak,s amire kényszerítnek engem,hogy valljalak, tagadjalak,segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek –ne viszonozd a tagadásom;ne vakítsd meg a lelkemet,néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín,hisz gondjaid magamra vettem,az árnyékvilág árkainmost már te … Olvass tovább
Az Isten itt állt a hátam mögötts én megkerültem érte a világot…………………………….……………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenemlenézett rám és nem emelt föl engem.Ez a szabadság adta értenem,hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem!De … Olvass tovább
„És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után Csak muzsikával, képpel lett tele, A nagy poézis … Olvass tovább
Hallják meg hívők és hitetlenek Élet-halálra szóló eskümet! A szív bősége zúg fel ajkamon, Az kényszerít a Krisztus vallanom. Hallják meg rokkant, vén aposztaták S a vétekben vajúdó új-világ, A forradalom, a vak Leviáthán, És hallja meg a settenkedő Sátán: Isten nevében vallomást teszek: Hiszek. Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, … Olvass tovább